Valamikor Marvin Gaye volt az egyik legnagyobb hatású dalszerző-előadó-multiinstrumentalista. Az első politikai témájú konceptalbum, a világ zűrös, szomorú állapotáról szóló 1971-es What's Goin' On és a '73-as Let's Get It On nem csak a soulzenének voltak forradalmi jelentőségű lemezei, hanem a könnyűzene egészére gyakoroltak (és gyakorolnak ma is) óriási hatást. A hetvenes évek végén aztán - a már diszkóslágert (Got To Give It Up) is jegyző - Gaye kapcsolata tönkrement a kiadójával, a Motownnal és második feleségével is, ő maga pedig a rengeteg kábítószertől ment tönkre. Ez a Columbiánál kiadott visszatérő lemez volt a nagy remény Gaye számára, hogy még visszakerülhet a popzene vérkeringésébe, ami élete első Grammy-díjával félig-meddig sikerült is.

A nagyrészt Gaye által írt, feljátszott és rögzített dalok nem teljesen állták ki az idők próbáját, részben, mert ekkor már Michael Jackson és Prince diktálta a fekete zene divatját és ez érződik is a Midnight Love-on, részben pedig, mert a nyolcvanas évek eleji szintetizátorhangok ma már kissé anakronisztikusan hatnak. A soulból, funkyból, korabeli R&B-ből és egy kis diszkóból összegyúrt zene azért még ma is ismerősen hangzik, hiszen (az utóbbi évek soul/R&B pezsgését leszámítva) vagy 15 évig ezt meg a fentebb említett művészek hangzását nyúlták az olyan zenekarok, mint például a Boyz II Men. A zűrös életet élő Gaye, aki "eddig szenvedett, és most gyógyításra van szüksége" olyan dalokkal kúrálta magát, mint a táncos Midnight Lady és Rockin' After Midnight (ennek az instrumentális verziója a bónusz), a 'Til Tomorrow című fájdalmas ballada, a Bob Marley-nek tisztelgő Third World Girl, vagy a slágerré váló, programadó Sexual Healing. Az újraindított karrier sajnos hamar megszakadt: két év múlva, egy veszekedés során a saját apja oltotta ki "a soul lelkiismeretének" életét.

a zene:7/10

az ének:10/10