(Monument/Sony)
A kalózcédé borítójú dizájnba bújtatott Super Hits című Sony válogatássorozat egy újabb darabja, egy Kris Kristofferson-kompiláció kapható mostantól a hazai lemezboltokban "a legjobb áron", ahogy a tokra ragasztott matrica is hirdeti. Jófajta szerzői dalok countrys hangulatban, a hetvenes évek elejéről.
A kalózcédé borítójú dizájnba bújtatott Super Hits című Sony válogatássorozat egy újabb darabja, egy Kris Kristofferson-kompiláció kapható mostantól a hazai lemezboltokban "a legjobb áron", ahogy a tokra ragasztott matrica is hirdeti. Jófajta szerzői dalok countrys hangulatban, a hetvenes évek elejéről.
Az 1936-os születésű texasi cowboy '65-től él Nashville-ben és ekkortól kezd el dalokat írni, főként countrys, gitáros darabokat másoknak (pl. Janis Joplinnak), '70-től már maga adja elő őket lemezen is, '74-től feltűnik a filmvásznon, váltakozó sikerrel (a Konvoj című filmre azért sokan emlékezhetnek), '85-től benne van a country-szupergrupban, a Highwaymenben (Waylon Jenningsszel, Willie Nelsonnal, Johnny Cash-sel), napjainkban pedig újra sikeres szerepekben biccent le a vászonról a szakállas, vigyorgó jóképű (Lone Star, Penge stb.).
Ezen a rövidke (37 perces) válogatáson az első két lemezről kapunk kilenc számot, a harmadikról meg egyet - ki érti ezt a koncepciót ? Bár nevéről elsősorban a country műfaj ugorhat be, inkább a klasszikus gitáros-dalszerző vonal felől érdemes megközelíteni Kristoffersont, akinek vannak tiszta countrydalai, meg countrys popdalai. Leonard Cohen például egy egészen közeli fogódzó, ám Kris teljesítménye sem érzékeny énekhangban, sem szövegekben, és ami a döntő, dalaiban sem fogható a legendás kanadai dalnokhoz. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem utolérhetetlenül zseniális, amit csinál, viszont nem is rossz: egy esős márciusi délutánon például kifejezetten boldogító hallgatnivaló.
7/10
Ezen a rövidke (37 perces) válogatáson az első két lemezről kapunk kilenc számot, a harmadikról meg egyet - ki érti ezt a koncepciót ? Bár nevéről elsősorban a country műfaj ugorhat be, inkább a klasszikus gitáros-dalszerző vonal felől érdemes megközelíteni Kristoffersont, akinek vannak tiszta countrydalai, meg countrys popdalai. Leonard Cohen például egy egészen közeli fogódzó, ám Kris teljesítménye sem érzékeny énekhangban, sem szövegekben, és ami a döntő, dalaiban sem fogható a legendás kanadai dalnokhoz. Ez persze csak annyit jelent, hogy nem utolérhetetlenül zseniális, amit csinál, viszont nem is rossz: egy esős márciusi délutánon például kifejezetten boldogító hallgatnivaló.
7/10
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek