Az idén 30 éves Ben Harper igazi őstehetség. Az ember azt hinné, hogy ilyen manapság már nincs is: egy protest-énekes, akinél a folk és a blues az alap, de a soul, a reggae, a funk és a dzsessz hatását is beengedi zenéjébe, sőt ha úgy tartja kedve, hiphopos száj-beatboxra építi egyik számát (Steal My Kisses). Gyakran maga készíti hangszereit, fétise a különleges Weissenborn gitár. Dalaiban a világ igazságtalanságait, a párkapcsolatok nehézségeit, a hit vagy a fű kérdését tárgyalja: okosan szól és felelősen, de a humor sem idegen tőle (Mama's Got A Girlfriend Now). Fátyolos énekhangja egy gyermeké és egy aggastyáné egyszerre.

A puritán Welcome To The Cruel World (1994), a dühös Fight For Your Mind (1995), a változatosságával tüntető The Will To Live (1997) és a különféle hangvételű szerelmes dalokat felvonultató Burn To Shine (1999) stúdióalbumok után a Live From Mars című dupla koncertlemezen Harper minden hangulatából ízelítőt ad, s teszi azt úgy, hogy az első CD-n Innocent Criminals nevű kísérőzenekarával játszik, a másodikon pedig egymaga, egy szál akusztikus gitárral. Egyik jobb, mint a másik.

A 25 dal között ott vannak Ben Harper legerősebb számai (nem erős száma tulajdonképpen nincs is, ezért mondjuk inkább úgy: a legfontosabbak), bár az meghökkentő, hogy a legutóbbi album címadó kislemezdala, a Black Crowes-os hangulatú Burn To Shine nem szerepel, de a leg-Bob-Marley-sabb Jah Work sem. Itt van viszont feldolgozásként Marvin Gaye Midnight Love albumáról a Sexual Healing, a Faded című saját sikerdalába pedig Harper a Led Zeppelin-féle Whole Lotta Love-ot szövi bele (ami ugye maga is egy régi bluesdal lopása volt), de az igazi meglepetést a néhány éve feloszlott Verve együttes The Drugs Don't Work című 1997-es dalának feldolgozásával okozza az akusztikus blokkban.

9/10

www.benharper.com