Roni Size - bár nagy áttörését Reprazent nevű csapatának köszönheti - igazi guruhoz méltó módon számos más zenei projektet is irányít, melyek közül legismertebbnek a Leonie Laws költő-énekesnővel és DJ Die-jal közös Breakbeat Era számít. Míg a Reprazent folyton az új utakat, friss irányokat kutatja a tört ritmusra épülő zenei lehetőségek közt, indusztriális, mégis egyre élőbb hangzást, egyre spontánabb struktúrákat produkál lemezein (New Forms - 1997, In The Mode - 2000), addig a Breakbeat Era a Roni Size-féle új találmányokat a vokálközpontúbb, mára igazából klasszikusnak nevezhető, korai breakbeat sémákkal egyesíti.

Roni Size, a jamaikai származású bristoli géniusz - sokak bánatára - zenekar nélkül, csupán DJ-zni érkezett Budapestre, MC Dynamite azonban most is elkísérte, hogy a mikrofont szájához tapasztva hergelje a népet, miközben Roni kedvenc lemezeivel trükközik. A két jungleharcost közvetlenül megérkezésük után, a Béke Szálló éttermében - vacsorájuk belapátolása közben - tudtuk elcsípni egy kurta interjú erejéig.

- Ki vagy mi gyakorolta rád a legnagyobb hatást a kezdet kezdetén?

Roni: - A magam részéről sok-sok hatás ért, nem konkrét személyhez vagy személyekhez köthető, sokkal inkább emberek, pillanatok és alkalmak egy egész korszakához. Például, hogy olyan rendezvényekre mentem, mint a Notting Hill Carnival, vagy más nagyszerű partik sorára. Hatással volt rám az a rengeteg kazetta, amiket a sound systemektől, Amerikából, meg a rádióadóktól - mint mondjuk a Kiss FM - kaptam.

(pincér jön, rendelnek)

- És mostanában mi befolyásolja leginkább zenéteket?

Roni: - Rengetegféle modern zenét hallgatok az aktuális kínálatból. Nagyon sok mindent hallok a rádiókban, nonstop. Tudod, mi Angliában nagyon szerencsések vagyunk, mert van néhány olyan rádióadónk, amelyek igazán remek zenét játszanak, és sok kalózrádió is van. Sok zenét hallasz, folyton ott van körülötted. És nemcsak a zenék, a klipek is. Hogy is ne figyelnél oda arra, amit Dre csinál - van abban valami lenyűgöző, amit csinál, tényleg óriási! És ami most van, csak fokozódhat, minden csak több és jobb lehet. Épp most hallgattam meg a 4 Hero-lemezt, nagyszerű, nagyon-nagyon más.

(megérkezik az előétel)

- Meg tudnátok magyarázni, hogyan vitte véghez Bristol azt a bizonyos áttörést a kilencvenes évek közepén?

Dynamite: - Na, megint a Bristol-kérdés...

- Ha kínos, akkor hagyjuk.

Dynamite (méltatlankodva): - Nem, nem kínos!

Roni:(teli szájjal) - Bristolban nagyon régen elindultak ezek a dolgok.(a szájára mutat) Bocs, nagyon éhes vagyok... De az emberek, akik Bristolon kívül álltak, nem vették észre egy ideig. Ti voltatok azok, fiúk. Igazából ti csináltátok, nem mi. Nektek kell elmondanotok nekünk, mi történt. Mi csak csináltuk a dolgainkat, a Massive Attack, a Portishead, mindenki csinálta a maga dolgait, és az embereknek Bristol határain túl megtetszettek ezek a dolgok. Ha áttörés volt, sosem volt szándékos. Mindenesetre szép idők voltak, sok remek buli és sok remek ember, olyanok, akikben nagy éhség munkált. (újabb falatot vesz a szájába)

- Az első Roni Size Reprazent-lemez, a New Forms elnyerte a legjobb brit albumnak járó Mercury-díjat. Azóta mi változott körülöttetek?

Roni: - Most egy szép nagy házban élek. (vigyorog)

- És magában Bristolban? A városra ráterelődött reflektorfény mennyiben változtatta meg az ott folyó dolgokat?

Dynamite (Ronira mutat): - Ez a haverom itt már végig sem gördülhet az utcán. Az emberek a kocsija elé vetik magukat azt kiabálva, hogy "Roniiii!" (nevet) Jót tett ez a reflektorfény, jó hatással volt a színtérre. Jó volt, hogy egy csomó embernek meg lehetett mutatni, mi a drum'n'bass, olyanoknak, akik nem is tudtak az egészről. Mi persze az undergrounddal törődtünk, ti meg tánczenét hallgattatok, de a legtöbbeknek gőzük nem volt a dologról. De aztán jöttek, hogy: "Oké, ez király. Hadd vegyem meg ezt a lemezt! Hadd nézzem, mi ez!" Beindult a dolog, és nemcsak nekünk volt jó, hanem sok más producernek, promóternek...

Roni: - ... DJ-knek...

Dynamite: - ... meg a fesztiváloknak. Az arcok látták a koncertet, bejött nekik, és azt mondták: "Ez állat, én is koncertezni akarok!"

- Egyre több spontaneitást érezni a Reprazent-anyagokon. Ez egy határozott irány, amit követtek?

Roni: - Ez egy újabb lépés afelé, ahová el szeretnénk jutni. Egyszerűen csak egyre több a zene. Lehetőséget ad, hogy Dynamite minél többet hozzon a felszínre a stílusából, hogy minél több dalt írjunk, hogy minél jobb koncerteket csináljunk együtt. Az új lemez, az In The Mode a színpadra készült. A New Forms azért született, hogy oktassa az embereket, de ezt az új lemezt azért készítettük, hogy előadjuk. Hogy meg tudjuk táncoltatni az embereket, mindenhol a világon. És megcsináltuk. A következő lemez pedig remélhetőleg meghódítja majd a rádiót is, vagy bárhová is jutunk vele. Igen, feltétlenül ott a spontaneitás. Az hogy együtt dolgoztunk Zackkel (Zack de la Rochával a Rage Against the Machine-ből), Rahzellel vagy Method Mannel... Csupa új dolog, első alkalom, olyasmik, amilyeneket addig még nem csináltak. Nagyon jó dolog együtt lenni ezekkel az arcokkal a stúdióban, jól szórakoztunk. Az első alkalommal, mikor stúdióba vonultunk a New Formsszal, nem volt annyi ember, aki közül válogathattunk. Volt egy MC, MC Dynamite, ő rendben volt. Sok mindent kipróbáltunk vele, de a nagy része szar volt, ezért kidobtuk őt. Inkább körbenéztünk Amerikában, hívtunk néhány igazi MC-t... (általános röhögés) Csak viccelek. Szóval a lehetőség, hogy stúdióban dolgozhatok Zackkel, Method Mannel, Rahzellel és Dynamite-tal, és összehozni együtt egy nagylemezt - számomra ez olyasmi volt, amit már régóta szerettem volna. Remek volt. És a következő album már bármi lehet. Az is lehet, hogy egyáltalán nem lesznek rajta vendégek.

Dynamite: - Új producert is hozatunk majd az új lemezhez. Eddig egy Roni Size nevű fickó volt, de nem vált be, úgyhogy majd felkérjük az Artful Dodgert. (nagy röhögés)

- Az In The Mode-on közreműködött Ben Watt, az Everything But The Girl gitárosa is. Létezik egy külön project is vele?

Roni: - Én és Ben sokat beszélgettünk zenéről, de nem sokat vettünk fel ténylegesen. Gondolkodtunk hangszerelésről, vonósokról, fúvósókról vagy hasonlókról, és azon, hogy mit tudnánk együtt csinálni, hogy mit tudnánk egy közös projekttel kezdeni. Az új lemezen szerettem volna többet dolgozni vele, azonban a körülmények miatt és a lemez iránya miatt nem volt rá lehetőség. De Ben tényleg jó gyerek, és valóban többet kellene dolgoznom vele, mert keni-vágja a dolgokat.

- A vele való esetleges további együttműködést külön projektben vagy a Reprazenten belül képzelnéd el?

Roni: - Próbálok nem a nevekhez csinálni zenét. Nem úgy csinálom, hogy "ez a Breakbeat Era számára lesz, ez meg a Reprazentnek megy". Azért csinálok zenét, mert ez az, amit csinálok. Nem azzal foglalkozom, hogy melyik polcra fér majd be, amit alkotok. Ha így lenne, tudnátok róla. Azért csinálok zenét, mert tudok. Semmiképpen sem azért, hogy egy bizonyos fakkba kerüljön. Ha úgy döntenék, hogy a mégis olyat akarok gyártani, talán valami négynegyedes zenével állnék elő...

Dynamite: - Tyup-tyup-tyup-tyup (vigyorog)

Roni: - Trance-szel... (ő is vigyorog)

- Említetted a Breakbeat Erát. Lesz második nagylemez?

Roni: - Meglátjuk. Talán. Nem tudjuk, mert egy csomó minden történt a Breakbeat Era körül, hatalmas sikerek és sok kínos szituáció is. Nehéz volt számomra hátralépni, és bemutatni az embereknek egy zenekart, amiről addig soha senki nem hallott. Tényleg nehéz volt. Emlékszem sok alkalomra, ahogy a tömegben álltam a zenekart hallgatva, és féltékeny voltam, szerettem volna én is ott lenni a színpadon. Viszont voltak pillanatok, amikor nem működött olyan jól, és akkor boldog voltam, hogy nem vagyok ott a színpadon. Nehéz dolog, ha megy egy zenekar a neveddel és közben nem is vagy benne.

- Úgy érted, hogy a koncerteken nem voltál benne a Breakbeat Erában?

Roni: - Nem, koncerten nem.

- Térjünk vissza a Reprazentre. Hogy ment a márciusi amerikai turné, ahol tizenöt nagyvárosban száz százalékig élőben játszottatok?

Roni: - Csodálatos! Imádtuk a cuccot! Korábban nagy része élő volt, de szalaggal. A második fele már teljesen élő. Ment a hátérben szalag, a dobok, amire rájátszottunk, de aztán megcsináltuk igazi dobokkal, és nem volt többé szükség a szalagra. Így már megtehetjük például, hogy (csettint) megállhatunk és újraindulhatunk bármelyik pillanatban. Száz százalékig élőben játszani őrületes. Masszív. És hangos. Láttatok már Reprazent-koncertet?

- Nem. Nagyon sajnáljuk, de nem... Reméljük, legközelebb az egész Reprazenttel jöttök.

Roni: - Feltétlenül, ember! Nagyon szeretném, ha a világon mindenhova eljutnánk, de annyira nehéz keresztülvinni. Most hiába próbálnám elmesélni, látnotok kell, látnotok kell a show-t, muszáj. És akkor majd azt mondjátok: "Oké, most már mindent értek." Erről egész nap beszélhetnék, de inkább látnotok kell, hallanotok kell a hibákat, hogy tudjátok: igazi, élő.

- Hogy ismertétek meg egymást, hogyan kezdtetek együtt dolgozni és hogyan fejlődött a közös munkátok az évek során?

Roni (eszik, int Dynamite-nak, mondja ő)

Dynamite: - '93-ban vagy '94-ben találkoztunk egy klubban, ahol Roni DJ-zett, én meg MC-ztem. Készült egy kazetta is, aztán mindketten jártuk tovább saját útjainkat. Aztán jött egy telefonhívás egy barátomtól, aki elmondta, hogy ez a Roni fickó Bristolban lakik, ami közel volt hozzám, mivel én Gloucesterben voltam. Oké, elmentem hozzá, leültünk dumálni, politikáról például, és beszélt nekem a Full Cycle-ről. Aztán megismertem Krustot, Suvot, Die-t, és láttam, hogy ez egy igazi misszió igazi célokkal, hogy ez egy csapat - láttam és része akartam lenni. Becsatlakoztam, elkaptam a vibe-ot és a Full Cycle tagja lettem, elkezdtünk DJ-zni Bristolban, aztán Londonban, aztán Európában, majd a világ körül, aztán beindultak a live show-k, ami egy újabb szintet jelentett. Aztán eljött a nap, hogy itt legyünk Budapesten.

- Mit vártok a ma esti közös bemutatkozásotoktól?

Dynamite: - Én már jártam itt. Először Die-jal, aztán Krusttal. És minden alkalommal azt kérdezgették tőlünk, mikor jön már Roni, mikor jövünk végre vele. Én meg mindig azt mondtam "jön majd, jön majd, csak most elfoglalt, dolgozik". És most itt vagyunk, és hoztunk egy rakás zenét. Szerintem jó buli lesz, mert tudom, hogy Budapest imádja a zenét, rengeteg energia van a közönségben, képesek teljesen bepörögni. Várom, hogy én is bepöröghessek velük.

- Roni, le tudnád írni, mi a különbség DJ-ként játszani vagy zenekarral koncertezni? Miben más a zene, amit így vagy úgy előadsz?

Roni: - Mindkettőt élvezem. Teljesen más live show-t csinálni, ahol egy csomó emberrel vagy együtt, vagy húszan vannak körülötted. Vannak nagyon szép és nagyon csúnya pillanatok is. Kemény munka, mindenkiről tudnod kell magad körül, mikor élőben játszol, mindenkinek éreznie kell, hogy teljesen benne van a dologban. De imádjuk csinálni, mert amikor minden rendben van, mindenki boldog... A DJ-zés más dolog. Megpróbálsz valami olyat újrateremteni, amit koncerten szoktál csinálni, csak éppen egy lemezekkel teli táskával. Mindig is úgy éreztem, amikor DJ-ztem, bárcsak sokkal többet tudnék csinálni. De tulajdonképpen azért vagyok most DJ-ként itt, hogy visszatérjek ahhoz, hogy kapcsolatot teremtek az emberekkel, szemtől szembe, hogy érezzem, képes vagyok rá. Ez az, amit egy koncerten nem igazán tehetsz meg, mert egy csomó ember van körülötted. De ez most egy "szemtől szembe" szint.

- Úgy értesültünk, közös munkába fogtál Carl Coxszal, Danny Tenagliával, Fatboy Slimmel és még sok arccal. Megtudhatunk erről valamit?

Roni (meghökkenve): - Honnan tudsz te a Carl Cox-os dolgokról? Rengeteg minden történik, de inkább nem beszélek róla, amíg nincs kész. Előbb megvárom, míg csináltunk is valamit.

- Mik az aktuális kedvenceitek?

Roni: - Mostanában is nagyon sok mindent hallgatok.

Dynamite: - Igen, például ott a Jill Scott-lemez, az volt a legutóbbi, amit vettem. Meg Omar új lemeze. Ő egy brit énekes, és eszméletlen, amit csinál, nem tudok leszakadni róla. Aztán ott van Mobb Deep, Foxy Brown. Lépést kell tartani a hiphop és reggae színtérrel, élvezni a jó kis zenéket.

Roni: - Én ilyet is, olyat is hallgatok, mindenhonnan egy kicsit. Szívesen hallgatom például most az új Zero Seven-albumot. Nincs sok alkalmam leülni és komplett albumokat végighallgatni, sokkal inkább hallgatok rádiót, és hallok mindenfélét. Hallom például azt a rohadt Slipknotot is, és tetszenek a groove-jaik.

Dynamite: - Igen, tényleg jók.

Roni: - Nem nagyon törődöm azzal, hogy egyetlen dologra álljak rá. Ezért is mondom, hogy nagyon bejön mostanában a rádió Angliában.

- Dynamite, MC-ként kiket tekintesz példaképeidnek?

Dynamite: - Amikor kezdtem, olyanokat hallgattam... (ekkor hozzák a fő fogást a pincérek) Hú ezt nézd, ez csinos. ... mint a Public Enemy, Big Daddy Kane, a korai hiphop képviselői, ezekre voltam ráállva. De mikor MC-zni kezdtem, az nem ezekből jött, hanem a fejlődésből, ahogy a jungle, a rave meg a tánczene hatása jött. (Ronihoz) Hú, az a lazac rendben van!... Manapság próbálok vigyázni, hogy ne hallgassak túl "közelről" senkit, mert akkor elkezdem utánozni őket. Veszélyes, igyekszem betartani egy bizonyos távolságot, de ez közben nehéz is, mert szeretem hallgatni, mi történik.

- Mik a jövőbeli terveitek? Mi az, amiről már tudhatunk?

Roni: - Most kezdtük el rögzíteni a harmadik Reprazent-album anyagát. (ekkor játszani kezd az étterem cigányzenekara) Elég sok megvan már belőle, de a mixelés még hátra van...

Dynamite: (énekelni kezd a cigányzenére) ...visszamegyünk hát a stúdióba, és mixelük néhány dalt... (prózára fordítja) Egy Dynamite-szólóalbum a következő, már elkezdtem rajta dolgozni. A Dynamite szólóprojekt, ami régóta esedékes. Terjesszétek a hírt, hogy közeleg! Majd csak figyeljétek!

- Meghívod esetleg Ronit is közreműködőnek, vendégművésznek?

Dynamite: - Mit vendégművésznek?! Elsősorban őt hívtam! Ha bárki más is jön, azokat majd nevezhetjük vendégművésznek.

Roni (teli szájjal) : - Olyannyira ott leszek, hogy még több pénzt fogok keresni vele mint ő! Így lesz, elhiheted. (általános röhögés)


fotók: Váczi Kristóf

interjú: siráj + Déri Zsolt