A 44 perces új lemez ugyanolyan kísérleti hangzású, ugyanúgy elhaló, nehezen kivehető ének jellemzi, bár az való igaz, hogy a számok egynegyede helyett itt a felében hallunk gitárokat (ezek a dalok a lemez közepén gyűlnek csoportba), nincsenek ötperces instrumentális ambient darabok, sőt egy szám (Knives Out) akár még az 1997-es OK Computer albumon is elfért volna (lásd interjúnkat).A nyitó Packt Like Sardines In A Crushd Tin Box hangmintázott egzotikus kolompokkal és éles elektronikus ritmusokkal indul. "Többéves várakozás után... nem jött semmi sem / ahogy lepereg az életed a szemed előtt, rájössz / észszerű ember vagyok / szállj le, szállj le, szállj le rólam" - énekli Thom Yorke. A május 21-én kislemezen is megjelent Pyramid Songot ritkás zongorahangok és björkösen használt vonósok kísérik végig, két percnél élő dobok is bejönnek. A szaggatott elektronikus alapok és vocoderhang jellemezte Pull Pulk Revolving Doors után egy igazi dal jön, a halk gitárkísérettel induló You And Whose Army? ("gyerünk, gyerünk, azt hiszed, megőrjítesz... gyerünk, gyerünk, Római Birodalom, ha azt hiszed, el tudsz minket ragadni"), ami bő egy perc után nagybőgős, dzsesszes darabbá alakul, ám nemsokára zongora is beszáll és felhangosodik, felkavarodik az egész, majd újra leülepszik, és a végén csak a zongora marad alatta. Az I Might Be Wrong nagyon hatásos bluesos gitártémával és fix gépi dobokkal operál, az ének dallamos, bár elhaló, 3'50 körül lyuk támad a dalban, és egy másik gitártéma, másik ritmus jön vissza. Az OK Computer-es hangzása miatt már említett Knives Out tempós, ám laza darab, elektromos gitárbontogatással és akusztikus akkordozással, míg a következő, a The Morning Bell Amnesiac a Kid A-n szereplő Morning Bell eltérő hangszerelésű verziója, csengettyűkkel, ritmusalapok nélkül, határozottan pengetett akusztikus gitárral. Az interneten már jó ideje letölthető Dollars & Centsben ("mi vagyunk a dollárok és centek, a fontok és pennyk, és összezúzzuk a kis lelketeket") élő dobok, ideges gitárok és vonósok kísérnek, a dal második felében Thom éneke néha kiabálóssá válik. A Hunting Bears kétperces instrumentális darab bundokon csúszkáló bluesos gitárhanokkal, a Like Spinning Plates elektronikus fortyogással és visszafelé játszott hangokkal nyit, melyek állandó lüktetéssé állnak össze az eléggé kivehetetlen ének alatt, ám a záró Life In A Glasshouse valami egészen más: egy normális dal, normális énekkel, zongorával, élő dobokkal... és fúvósokkal - trombitával és kesergő klarinéttal! Vidám, mint egy New Orleans-i temetés.

9/10

www.radiohead.com