Bár a
nu metal jelenleg futószalagon gyártott rocktermékek szinonimája és a SOAD is ebbe a kategóriába soroltatott, a Daron Malakian gitáros és Rick Rubin produceri munkáját dicsérő második lemez mégis világítótoronyként magasodik ki a mezőnyből, egyedi és megismételhetetlen, mint a Dead Kennedys a nyolcvanas években, vagy a Jesus Lizard a kilencvenes évek első felében - régi hőseim szellemi rokonai. Velük ellentétben a SOAD elsöprő kereskedelmi siker is egyben, noha meggyőződésem, hogy nem slágernek készült ez a tizennégy szám. A
Toxicity leginkább az arányokkal való játszadozás mesteri végeredménye, ahol Serj Tankian és társai mindent magukba szippantanak, amit mint másodgenerációs örmény amerikaiak magukba szippanthatnak: őseik közel-keleti dallamait, a rock, a punk féktelenségét, nu metal riffeket, az amerikai mentalitást, érzelemdús, de nem nyálas-nyájas dallamokat, frusztrációból fakadó üvöltést, meglepő, de hamar befogadható ritmikai és dinamikai váltásokat. Ismerős és mégis teljesen új: ezek a pillanatok hajtják tovább a rockzenét - valami ilyesmit vártak mindazok, akik a zenekar rajongóivá váltak az 1998-as debütáló lemez után. A
Toxicity pontos jelentés Los Angelesből, ahol jelenleg a System Of A Down a leghitelesebb, legokosabb médium.
9/10
www.systemofadown.com
