Bár kevesen tudják, de a Terrorvision koncertezett Magyarországon: 1996-ban a Def Leppard katasztrofális bukásnak bizonyuló BS-koncertjén volt előzenekar. Akik akkor látták, hallották először a Tony Wright (ének), Mark Yates (gitár), Leigh Marklew (basszus) és Shutty (dob) alkotta kvartettet, azoknak is feltűnhetett, hogy mennyire fülbemászó minden egyes daluk. A Terrorvision ehhez nagyon értett, a fülbemászáshoz, a slágerszerzéshez, a nagy buta riffekhez, a vagány énekhez, a poénos szövegekhez, a bulis rockdalokhoz. Már Formaldehyde című 1993-as szimpla rocklemezükön is volt sláger (My House), a jóval cizelláltabb, eklektikusabb, poposabb és ironikusabb How To Make Friends And Influence People (1994) és Regular Urban Survivors (1996) albumokon pedig már szinte csak azok voltak, az előbbiről hat(!), az utóbbiról négy dal járta meg a listákat, az 1998-as Shaving Peaches albumról való Tequila című dal Mint Royal-féle bigbeat remixével pedig pályafutásuk legnagyobb sikerét könyvelhették el - ezért is meglepő, hogy az EMI kiadó pont ezután vált meg tőlük. A független kiadásban megjelent Good To Go után aztán a zenekar lelkesedése is elszállt, és 2001 őszén egy turnéval búcsúztak hűséges rajongóiktól. Meg ezzel a válogatáslemezzel, ami arról tanúskodik, hogy egyszerű emberek is képesek kivételes, briliáns pillanatokra. Ennyi jó sláger ennyire egyenletesen magas színvonalon még a legnagyobb zseniknek is ritkán jön össze, márpedig a Tony, Mark, Leigh és Shutty (akiknek szerénységét az is bizonyítja, hogy ezen a lemezen nem is tüntetik fel neveiket) sem külön-külön, sem együtt nem voltak zseniálisak - de bizarr módon pont ez teszi teljesítményüket még bámulatosabbá. Aki még sosem hallotta a Terrorvisiont, azonnal szerezze be ezt az albumot!

9/10