Bár annak idején Johnny Cash kapott Grammy-díjat a lemez-kísérőszövegért (Bob Dylan 1969-es Nashville Skyline-jára írta), a popsztárok közül manapság Bono jeleskedik ebben a műfajban, épp Cash friss válogatásának (Man In Black) méltatása mellett vállalt Sinatra dicsőítésében is szerepet a Romance borítófüzetében... Ki ne tudná, hogy az 1915. december 12-én született és 1998. május 14-én elhunyt Frank Sinatra a populáris zene, a show-biznisz legfontosabb figuráinak egyike volt, talán csak Elvis Presleyhez és a Beatleshez mérhető munkássága. Lemezeinek száma szinte meghatározhatatlan, valahol 300-400 között tart a félhivatalos válogatásokkal együtt - nem számítva a kalózkiadványok végtelen sorát. Karrierje a Columbia kiadónál (1943-1952) kezdődött a Capitolnál folytatódott (1953-1962 – lásd: Classic Sinatra), majd némi átfedéssel a Reprise-hoz szerződött (1960-1981), aztán utolsó két hivatalos stúdiólemeze (Duets, 1993, Duets II, 1994) újra a Capitolnál látott napvilágot. A mostani összeállítás a Reprise gondozásában jelent meg és tartalmaz néhány capitolos felvételt is, így egy lehengerlő szerelmes albumot sikerült kerekíteni a kalapos énekestől (persze lehetett volna tripla is a gyűjtemény, még ha a legnagyobb romantikus slágerek többsége meg is található itt). Sinatra mindig divatos, de Robbie Williams feldolgozáslemeze (arról is főleg a Nicole Kidmannel közös nagysikerű Somethin' Stupid duett) és a Rat Pack néven elhíresült Sinatra-galeri 1959-es Ocean's Eleven című filmjének felfrissítése (Tripla vagy semmi) még inkább köztudatba dobta nevét. Nem árt odafigyelni, milyen válogatást veszünk tőle - ezt mindenesetre érdemes.

10/10