A Finally The Punk Rockers Are Taking Acid című 3 CD-s gyűjteményről megismerhettük a Flaming Lips 1983 és 1988 közti történetét, a 2 CD-s The Day They Shot A Hole In The Jesus Egg pedig a következő három év összefoglalása. Az 1988-as Telepathic Surgery album turnéja után Richard English dobos váratlan kilépésével a Flaming Lips tagsága Wayne Coyne gitáros-énekesre és Michael Ivins basszistára fogyott, és a zenekar egész léte bizonytalanná vált. Ám a nagy történetek nem nélkülözik a csodás fordulatokat - márpedig ami a Flaming Lips további karrierjét illeti, az csak a csodás jelzővel illethető. Wayne összeakadt Jonathan Donahue gitárossal és Neil Young iránti közös rajongásukból barátság, majd együttzenélés lett. Hármasban bevonultak egy négysávos magnóval felszerelkezve Michael szüleinek üresen hagyott házába és rögzítették a következő album demóját. Jonathan játékát hallva Wayne számára biztossá vált, hogy a Flaming Lips nem oszlik fel. A dupla The Day They Shot A Hole In The Jesus Egg második CD-je tartalmazza ezt az 1989-ben felvett, valódi ritkaságnak számító anyagot, mely The Mushroom Tapes néven szerepel. Ezeknél a felvételeknél a basszista Ivins ült be a dobok mögé, de két számban már az új dobost, Nathan Robertset halljuk. Az így kialakult négyfős felállás hamarosan rögzítette a negyedik Flaming Lips-albumot, az In A Priest Driven Ambulance-et, mely 1990-ben jelent meg, és máig Wayne egyik kedvence. Nem véletlenül, hiszen ez az anyag (mely a mostani duplalemez első korongján hallható) jelentős ugrás a zenekar történetében, ekkor indult a pszichedelikus pop feltérképezése - méghozzá elég határozott lépésekkel. Akusztikus és effektezett elektromos gitárok kelnek nászra, először tartanak végtelenbe Wayne fájdalmas melódiái, és a dalszövegek témaköre is nagyobb léptékű, mint korábban: Isten és a tudomány, a jó és a gonosz harca ekkoriban kezdi foglalkoztatni a zenekarvezetőt. Záródalnak a maguk képére szabták a (What A) Wonderful World című Louis Armstrong-klasszikust Dave Fridmann hangmérnök segítségével, aki innentől kezdve egy kivétellel az összes későbbi Flaming Lips-album társproducere lett.

1991-ben ez a felállás még felvett egy lemezt Hit To Death In The Future Head címmel, ami már a Warner kiadónál jelent meg 1992-ben, addigra viszont már nem volt az együttesben sem Jonathan, sem Nathan. Donahue ugyanis időközben - többek között Fridmann társaságában - Mercury Rev néven megalakította saját együttesét, amit egy ideig párhuzamosan működtetett, ám annak debütáló lemeze, a Yerself Is Steam 1991-es megjelenése után nem sokkal kilépett a Flaming Lipsből, hogy új zenekarával vigye sokra (lásd: All Is Dream). Ami pedig Robertset illeti, ő azonnali sztárlétet várt a Warner-szerződéstől, s mikor ezt nem kapta meg, ő is kivált. 1991 végén tehát ismét ott állt Coyne és Ivins duóban, ám ezúttal egy kész nagylemez is volt a kezükben. Felvettek hát maguk mellé két új tagot: Ronald Jones gitárost (aki ezután még két album erejéig maradt velük) és Steven Drozd dobost (aki azóta is fix tagja a zenekarnak, ma már afféle multiinstrumentalista-mindenes). Ennek a négyesnek az első közös felvétele, az 1990-es album legjobb dalának (Five Stop Mother Superior Rain) próbatermi változata zárja a kétlemezes The Day They Shot A Hole In The Jesus Egg gyűjteményt, melynek bónuszdalai között kislemez B-oldalak, eltérő verziók és kiadatlan szerzemények egyaránt szerepelnek.

9/10