Amióta az öt egyenrangú tagból álló Pearl Jam 1995-ben együtt zenélt Neil Younggal (Mirrorball, Merkinball EP) képtelen hibázni. Az eddigi csúcslemeznek titulálható Binauralt követő tavalyi turné szintén magas hőfokon izzott és erről bárki meggyőződhet, ha lehetősége van beszerezni valamelyiket is a hetvenöt darab dupla koncert CD-ből, ugyanis a sorozat minden állomását rögzítették (lásd: #29 - Atlanta Georgia). Persze nem szokatlan ez egy szinte minden zeneipari szokást felrúgó együttestől, mely bármit megtehetne, valószínűleg megbocsátanánk neki, a zenében ugyanis nem hibázik, most sem. Ami fülbeszökő a friss anyag kapcsán, az a megtalált bölcsesség hangja, a minden eddigit felülmúló érettség (és egy nagyon picit az öregedés témafelvetése). Az utóbbi két lemez elkészültével Eddie Vedderék megnyugodhattak, hogy képesek sallangmentes rock-alapművek létrehozására, ám szerencsére ettől nem kényelmesedtek el. A tizenöt számos Riot Act bizonyos szempontból olyan a Pearl Jamnek, mint a New Adventures In Hi-Fi volt az R.E.M.-nek: kvázi best of, csupa új felvétellel. Ezek harmadában tempós, összeszedett rockdalok (pl. Get Right, Cropduster), sok orgonával (Save You) és visszafojtott energiával, harmadában slágeres popdalok (pl. Green Disease, Can't Keep), harmadában pedig szépséges balladák (pl. Love Boat Captain, Thumbing My Way). És egy kakukktojás: az egész vedderi életmű talán legszuggesztívebben elénekelt dala, az egyperces Arc, melyben nincs is szöveg, csak "ááááá"-zás és akár Nustrat Fateh Ali Khannak szóló tisztelgésként is felfogható (a nemrégiben elhunyt pakisztáni szufi énekessel Vedder még a Dead Man Walking filmzenealbumon énekelt duettet). A kislemezdal, az I Am Mine tényleg egy igazi, jó értelemben vett sláger, és történetesen nagyon az R.E.M.-et idézi, de még így is rendben van. Érdekes módon helyenként a lemez effektezése is az R.E.M.-mel rokon, például a Monster album hangzásával (a legjobb példa erre a Ghost című dal). A blues kirándulás (1/2 Full) ezúttal is helyén van, persze ahol öt különböző tehetséges dalszerző dolgozik, az efféle műfaj-gyakorlat szinte kötelező. A záróballada (All Or None) pedig ismét nagyon magasra helyezte a lécet, tessék legközelebb is átugrani!

9/10