A kilenc Grammy-díjat nyert, húszmilliós eladású
Supernatural szakmai körökben rehabilitálta a mexikói gitárost, a
Shaman tehát egy szupersztár albuma, aki bármit megengedhet magának. Ez sajnos érződik is rajta, főleg, hogy a trend azt diktálta, meg kell fejelni a korábbi munkát. Ezúttal is vendégektől hemzseg a lemez (a kreditlista 127 különböző közreműködőt sorol fel - ez alighanem világrekord közeli), ám ezúttal Santana valahol el is veszik a stúdiót elfoglaló tömegben. Míg az előző korong természetes módon volt önfeledt örömzene és a vendégek (Everlast, Rob Thomas, Lauryn Hill, Wyclef stb.) erős dalokat hoztak, addig a
Shaman számai gyengébbek, sokszínűsége kissé erőltetett. Van itt minden és mindenki: soul-torkok (Musiq, Seal, Macy Gray), rockkatonák (P.O.D., Chad Kroeger a Nickelbackből), vicces latin banda (Ozomatli), popangyal (Dido), az operaház popfantomja (Placido Domingo), meg átlagos amcsi csajrokker (Michelle Branch). Az utóbbi által énekelt dalt (
The Game Of Love) az egykori New Radicals-vezér, az időközben elsőosztályú dalszállítóvá vált Gregg Alexander írta (bár az jelez valamit, hogy ezúttal Alex Ander álnéven). Az igazán kiemelkedő pillanat a veterán argentin énekes, Alejandro Lerner nevéhez fűződik, közös dalukban végre Santana is igazán elengedi magát.
6/10
