„Régebben barátok voltunk” – mondja az album első kislemezdala (We Used To Be Friends), de azt is mondhatná, hogy „régebben retro-rock zenekar voltunk”. Az előző albumot a kezdettől meglévő Velvet Underground/Lou Reed-vonal mellett a Rolling Stones és a glam rock eszköztárának szórakoztató használata jellemezte, most viszont jóval kevesebb gitárt hallunk, inkább a szintetizátorok uralkodnak, mintha a szex+drogok+rock`n`roll helyére az aktuális korhangulathoz igazodva a szex+drogok+szintipop jelszó került volna. A Dandy Warholsban a basszusszólamot eddig is a szintis csaj, Zia McCabe egyik keze játszotta, de az új lemez, a címlapján Andy Warhol két leghíresebb borítókonceptjét (az első Velvet Underground-album meghámozható banánját és a Rollling Stones-féle Sticky Fingers lehúzható cipzárját) összepasszító Welcome To The Monkey House igencsak átbillent az elektronika oldalára, a futurista hangzás felé (ez körülbelül olyan fordulat, mint a Cardigans pályáján az 1998-as Gran Turismo album volt). Már a cím is sci-fi utalás (Kurt Vonnegut Isten hozott a majomházban! című hatvanas évekbeli novellája anti-utópia egy olyan világról, ahol a szexualitást teljesen elfojtották, de egy lázadó csoport megpróbálja újra „megmételyezni" vele a társadalmat), az viszont még beszédesebb, hogy Courtney Taylor-Taylor frontember a Duran Duran szintetizátoros alapítóját, Nick Rhodesot vette maga mellé társproducernek (sőt a Plan A című dalba még maga Simon Le Bon is beszáll vokálozni). Ennek a kezelésnek köszönhetően még a folk-rocker Evan Dandóval közösen írt You Were The Last High (a tervezett második kislemezdal) is úgy hangzik, mint a Beloved Sweet Harmonyja! Az ilyen stílusváltás mindig kockázatos, de a Dandy Warhols az új máz alatt is megtartotta fő erősségét, a szellemes és fülbemászó dalokat. A diszkós sulykolású The Dope (Wonderful You), a David Bowie-hangmintával és Nile Rodgers (ex-Chic) gitáros vendégjátékával díszített I Am A Scientist, a vízipipa-szívással aláfestett Over It vagy a fejhangon énekelt The Dandy Warhols Love Almost Everyone egyaránt bizonyítja ezt, a vége felé pedig a Hit Rock Bottom még a glam gyökerekhez is visszatalál (nem véletlenül, hiszen egyike annak a két dalnak, amit Tony Viscontival, a T.Rex és David Bowie legendás producerével rögzítettek).


8/10