A dzsesszes és filmzenés beütésű 1999-es Avenue B kitérője után a rocktörténet legenergikusabb előadójaként számon tartott Iggy Pop a Beat Em Up albummal visszatért a zúzáshoz (talán túlságosan is: a 2002-es Szigeten lezavart koncertje zeneileg pocsék volt), és ez a hangütés és tempó maradt az uralkodó az új lemez felvételeinél is. A Skull Ring azonban izgalmasabb elődjénél: egyrészt az onnan (a bandaháborúban elhalálozott feka basszista kivételével) átmentett Trolls nevű kísérőzenekar is jobb, csiszoltabb zenét csinál most, másrészt Iggy a lemez számainak több mint felét neves vendégközreműködőkkel közösen írta és rögzítette. A neo-punk, helyesebben: punk-pop színtérről a Green Day és a Sum 41 érkezett tiszteletét leróni (mindketten a saját tipikus hangzásukat hozták, de az előbbi zenekarral készült Private Hell és Supermarket című számok talán jobban illenek Iggyhez, mint az utóbbival felvett, kislemezdalnak választott Little Know It All), míg az őspunk, helyesebben pre-punk vonalat nem más hozza, mint Iggy 1967-ben indított Stooges nevű legendás detroiti zenekarának két túlélő tagja, az Asheton fivérek, a dobos Scott és a gitáron, illetve (`72-től a `74-es feloszlásig) basszusgitáron játszó Ron. A sok éve levegőben lebegő Stooges-összeállás 2003-ban néhány koncertet és Iggy lemezére négy új számot eredményezetett: a Skull Ring, a Loser és a Dead Rock Star korrekt, erős, fílinges kis számok, de egyedül a nyitó Little Electric Chair esetében érezzük, hogy felkerülhetett volna akár a 72-ben felvett Raw Power albumra is. A legmeghökkentőbb kollaborációt azonban a Peaches művésznévre hallgató szexmániás kanadai elektro-boszorkánnyal közös két szám jelenti: az énekesnő első albumáról ismert Rock Show új verziója és a Gonzalest (lásd: Z) is magába foglaló Feedom alkalmi együttessel felvett hajszás Motor Inn (a harmadik közös szám, a Kick It a Fatherfucker című vadonatúj Peaches-albumra került). A lemez vége felé akad egy olyan dal is, amit Iggy egyedül, magát akusztikus gitáron kísérve ad elő, mint valami öreg bluesman – az is kiválóan sikerül. Az énekestől megszokott energiát, humort és témákat (amerikai életmód, konzumkultúra, zeneipar, éjszakai élet, szex stb.) felvonultató Skull Ring születési körülményeinél fogva nem egységes album, néhány szám hangzása kilóg, de „ilyesmikbe fogtam bele az elmúlt egy évben” típusú gyűjteményes lemeznek nagyon élvezetes és izgalmas, főleg egy 56 éves rockveterántól.


8/10