Vegyük sorra az előző B&S-stúdióalbum óta történt főbb eseményeket. A Fold Your Hands... felvételei után kilépett Stuart David basszusgitáros, helyére Bobby Kildea, a V-Twint megjárt gitáros/basszista került. 2001-ben megjelent két remek EP (Jonathan David, I`m Waking Up To Us), 2002-ben kiadták a Helyzetek és gyakorlatok című Todd Solondz-filmhez készült kísérőzenét (a Storytelling többnyire halk, csilingelő, finom instrumentális zene, mindössze négy igazi – igaz, remek – dallal). Utána kilépett a billentyűs-csellós-vokalista Isobel Cambell, hogy végképp szóló dolgaira koncentráljon (neki októberben jelent meg Amorino című harmadik lemeze, ezúttal már nem Gentle Waves fedőnév, hanem saját neve alatt). A zenekar ezután egy Mick nevű – már a kezdetektől mellettük (is) zenélő – trombitással lett újra héttagú (csak a rend kedvéért: Stuart Murdoch zenekarvezető-gitáros-énekes, Stevie Jackson gitáros, Chris Geddes billentyűs, Richard Colburn dobos és énekesnővé előlépő Sarah Martin hegedűs a megmaradt öt őstag, Bobby és Mick az újonnan érkezők). 2003 őszén megjelent egy retrospektív DVD Fans Only címmel, majd új kiadónál – a Rough Trade-nél – a Dear Catastrophe Waitress és hozzá az első olyan kislemez, melyet albumról másoltak ki (a vicces és nagyon okos Step Into My Office, Baby). A B&S nemcsak a Jeepster céget hagyta ott, de lecserélte eddigi állandó producerét, Tony Doogent is (aki azért a keverést elvégezhette), a nagynevű Trevor Hornra (Buggles, ABC, Frankie Goes To Hollywood, t.A.T.u., Texas stb.), akinek csak a profizmusa érződik (például a gyönyörű nagyzenekari hangszereléseknél), igazi zenei hatása talán csak a záródalon.

Na most már a lemezről! Hát az egy zseniális popcsoda. Ha az előző két stúdiólemez sokszínűbb és kissé hullámzóbb volt, akkor ez most ismételten tökéletes egységet alkot, nem lehet (ki)fogást találni rajta. Murdoch legjobb dalait hozta, az első két lemez bája teljesen kiérlelt tudással párosul, a hangulatokat egyaránt lehet kötni a hatvanas évek végéhez, a hetvenes évek közepéhez, vagy a nyolcvanas évek első feléhez, a Legal Man EP-n elharapózott retrónak itt mégsincs utóíze. A legjobb hír azonban, hogy Murdoch komoly énekleckéket vett és eltűnt a sok hamis felhang, de megmaradt a hangjában rejlő hihetetlen kedvesség, ami persze a zenét is jellemzi. A nyitó dögös kislemezdal után a címadó szám nagyzenekari suhanása következik, majd az If She Wants Me című soulos szerzemény. Máris hihetetlen körökön, leheletfinom megoldásokon, Stuart váratlan falsettóján vagyunk túl, ám a meglepő, vagy épp elvárt ötletesség végig kitart. Borzongató New York-i folk melódia és Sarah első dala következik, aztán a „boldog szerzemények” blokk végén a Wrapped Up In Books technikás összetettsége. Az If You Find Yourself Caught In Love a szerelem felemelő himnusza, a Roy Walkerrel a hetvenes évek pszichedéliájába ugrunk, viszont a záró Stay Loose (a David Bowie-féle Ashes To Ashesre emlékeztető verzéivel) 1979/80 táján biztosan futurisztikus new wave-nek hatott volna (furamód azonban most is annak hat).


10/10