Nagy előképeikhez, a Queenhez, a Wizzardhoz és a Slade-hez hasonlóan a Darkness tagjai is megpróbálkoznak a karácsonyi kislemezzel, ami már csak azért is dicséretes, mert az évnek és a lemezpiacnak ezt a szegletét az elmúlt időkben főleg gagyi produkciók uralták: csinált sztárocskák, giccses feldolgozások, mindenféle novelty act. Oké, sokan vicczenekarnak tartják a Darknesst is, de legalább egy magát legalulról felküzdő, hús-vér rockzenekarról van szó, mely írt egy vadonatúj (az albumon még nem szereplő) saját számot e jeles alkalomra, ráadásul egy olyat, ami a fent említett elődök hagyományait viszi tovább és – stílszerűen – túlzásba. Pajkos obszcén áthallás a címben, egy karácsonyi daltól szokatlan nyitósor („örömöt és meglepetést színlelünk az ajándékok láttán, melyeket valójában megvetünk”) és egy szívhez szóló történet egy párocskáról, akik csak karácsonykor van idejük igazán együtt lenni. Bombasztikus dobnyitány, Queen-gitáriskola, a Somebody To Love vagy a We Are The Champions árnya, falzetténeklés, száncsengő- és harangcsilingelés, gyermekkórus. ”Come on, kids!” – lelkesíti az énekes a „csengettyűiket” rázó fiúcskákat.

A legfrissebb Darkness-dal mellé a maxira a legrégebbi Darkness-dal került bónusznak, a már a legelső koncertjükön, 2000 nyarán is játszott I Love You 5 Times, melyet csak most rögzítettek, ám ez alkalomra száncsengővel és vonóshangháttérrel színezték. Szerelmes valcer elcsukló, teátrális énekkel, néhol röhejesbe csúszó szöveg és előadásmód („rád kacsintok, mire te rám vicsorogsz, mint egy puma, vrrrggggh”), kis zongorafutamok, a gitárszólót mintha egy részeg Brian May játszaná, a végén pedig puszi cuppan. Csak azt bizonyítja, hogy a Darkness már karrierje legelején sem volt normális.


8/10