Cseppet sem túlzott - egy évvel azután, hogy várandós feleségét, Sharon Tate-et felkoncolta a Manson-szekta, a félőrült Roman egyfajta terápiás célzattal választott filmtervet magának, hogy az Erzsébet-kor legsivárabb tragédiájából személyes ördögűzést kerekítve megszabaduljon démonaitól, mellesleg leforgassa a filmtörténet legautentikusabb és legkeményebb Shakespeare-feldolgozását.

Ez a Macbeth jócskán kilóg a szöveggyűjteményből, nem is csoda hogy nemzeti filmalap vagy stúdiópénzek helyett (hosszú kilincselés után) a Playboy szexlap magántőkéjéből készült el. Zeffirelli és Sir Olivier egyforma undorral húzná rá a vízöblítést - a hatásosan stilizált, költői megközelítés hívei maradjanak is inkább Welles és Kuroszava örökbecsű kísérleteinél. Itt minden sár és vér és avas testnedv, a verssorokban hivatlan vendég a rím vagy metrum, elárvult szereplők keresik helyüket a kopár tájképekben és hideg díszletfalak közt. Míves képeskönyv-adaptáció helyett korabeli dokufilm (netán kosztümös neo noir) egy skót balekről, aki csalfa jóslat hatására úgy dönt, gazember lesz, de a megszolgált sikerkarrier során csupán kozmikus magányával és kiszolgáltatottságával szembesül. Polanski kamerája szenvtelenül rögzít mészárlást, hagymázas rémálmokat egyaránt, betolakszik alig ismert színészei arcába és a dráma homályosan hagyott zugaiba, konokul elidőzve a mocskos részleteken. Látszólagos paparazzi-közönyén azonban rendre átizzik a kétségbeesés: műve egy groteszk, irracionális világ szenvedélyes kórképe, ahol a szép rút csak igazán, és ahol az élet „félkegyelmű meséje, zengő tombolás, de értelme semmi”. Nála jobban ezt kevesen tudják. *****



Extrák:

Előzetes van, Charles Manson-audiokommentár és Vészbanyák Vizes Pólóban-képgaléria nincs. **



Hang: angol, francia, német, spanyol, olasz mono

Kép: 16:9/2,35:1, színes

Felirat: magyar + 20 nyelv



Macbeth

1971 angol kosztümös dráma Hossz: 135 perc Forgalmazó: Warner Home Video Rendező: Roman Polanski Szereplők: Jon Finch, Francesca Annis, Martin Shaw, Terence Bayler