Fellépők

Kedvenc helyek

Komolyzenei koncertek

Two Lone Swordsmen: From The Double Gone Chapel
|
olvasói:
(0)
(Warp / Neon Music)

A Két Magányos Kardforgató története 1995-ben egy nagyszerű experimentális techno zenekar, a Sabres Of Paradise feloszlásával kezdődik: az innen kivált Andrew Weatherall összeállt Keith Tenniswooddal, és ott folytatta a zenei utazást, ahol a Sabres abbahagyta. Először az Emissions Audio Output nevű saját cégüknél adtak ki három lemezt, de hamar visszataláltak a Sabres Of Paradise korábbi kiadójához, a Warphoz. Új albumukon rockos, poszt-punkos hangulatokat kevernek elektronikájukhoz – és Weatherall énekel.


A Warpnál 1998-ban debütáltak a Stay Down című koronggal, amit egy évvel később a Matador is kiadott megtoldva a Bag Of Blue Sparks című EP-vel. 2000-ben jelent meg a Tiny Reminders, az eddigi legsikeresebb kiadványuk, amihez 2001-ben egy komplett remixalbum is készült (a Further Remindersre olyanok készítettek átiratokat, mint a Calexico, Ricardo Villalobos, vagy a német poszt-rock egyik legtehetségesebb zenekara, a vicces nevű Lali Puna). Weatherallék azóta semmi mást nem adtak ki, csak egy újabb remixgyűjteményt, ezúttal a saját munkáikból, a Rotters Golf Club néven üzemelő saját kiadójuknál (a rengeteg remix amit az évek során összehoztak, több albumot is megtöltene, de a Peppered With Spastic Magicre csak az ismertebb áldozatok, például Luke Slater, a Stereo MC`s és a Primal Scream kerültek fel). Ennyi az előtörténet, a Two Lone Swordsmen majd` egy évtizedes múltja az electronica, a techno és az IDM keretein belül (ahová Tenniswood szólóprojektje, a Radioactive Man is illeszkedik). Időközben azonban a 2LS kicsit ráunt a tisztán elektronikus hangzásra. Andrew Weatherall DJ-ként, ahol teheti, hatvanas évekbeli gitárzenét, rockabillyt, countryt, dubot és poszt-punkot játszik, és innen meríti az inspirációit is – ennek megfelelően az új Two Lone Swordsmen-album élő hangszerek és vendégzenészek bevonásával készült, a negyvenes évei elején járó Weatherall pedig mikrofont ragadott, szövegeket írt és kiénekelte magából a felgyülemlett gondolatokat. Bár furcsán hangzik, de a rockabilly és az electro keveréke is abszolút működőképes, sőt a dalok többsége hátborzongatóan jó – a poszt-punkos hangulatok miatt remélhetőleg az eddigi közönségük sem fordul el tőlük. A Gun Club-rajongóknak pedig egyenesen kötelező ez a lemez a Sex Beat feldolgozása okán – Jeffrey Lee Pierce biztosan nem forog a sírjában.


9/10
suefo
2004.06.11
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. május 22., kedd

Júlia, Rita
Tagok: túl az 1 millión
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.