A nyolcvanas évek végén, Wigan városában alakult zenekar frontembere sosem tartotta vissza magát, ha végletes kinyilatkoztatásokról volt szó (a dalszövegben is gyakran jelentek meg erőteljes, próféciának is beillő sorok, mint például a Historyban az „I live for history”). A kilencvenes évek elején Ashcroft arról mesélt, tud repülni, vagy hogy zenekara egy nap meghódítja a világot, és ennek eléréséhez pontosan három nagylemezre lesz szükségük. Ez utóbbi beteljesült, még akkor is, ha két nagylemez, az 1993-as A Storm In Heaven és az 1995-ös A Northern Soul után a frontember és a gitáros Nick McCabe közötti konfliktusok miatt a kvartett feloszlott. 1996-ban egy új gitárossal, Simon Tonggal kezdtek bele az Urban Hymns munkálataiba, de hamar kiderült: McCabe gitárjátéka nélkül a zenekar nem teljes egész. Visszahívták, és immáron öten fejezték be az 1997-es nagylemezt, amely óriási áttörést hozott, világszerte több mint hétmillió példányban kelt el. Az 1998-as koncertek azonban nem az ünneplés jegyében teltek: európai turné betegség miatt félbeszakadt, McCabe pedig ismét elhagyta a zenekart – immáron végleg. A Verve az amerikai turnén és néhány európai fesztiválon nélküle lépett fel, majd 1999 áprilisában bejelentették, hogy vége, és ezzel egy időben az is megerősítést kapott, hogy Richard Ashcroft szólókarrierbe kezd.

A This Is Music válogatáson – a legtöbb hasonló kiadvánnyal ellentétben – nem időrendi sorrendben következnek egymás után a kislemezdalok, az elrendezés mégsem véletlenszerű. Az A Northern Soul albumról kimásolt és egyben címadó dal, az erőteljes This Is Music nyitja, míg a legnagyobb sláger, a Rolling Stones-féle The Last Time nagyzenekari átdolgozásának hangmintájára épített Bitter Sweet Symphony zárja az eddig kiadott felvételek sorát. Az inkább csak csemegének tekinthető két – eddig kiadatlan – bónuszdal, az 1996-97 környékéről származó This Could Be My Moment és Monte Carlo a legvégén kapott helyett.

Ide-oda ugrálunk az időben, de még úgy is feltűnik, mennyit változott a Verve hat év alatt: az 1992-es kislemezek (All In The Mind, She's A Superstar, Gravity Grave), illetve a legendás John Leckie producer (Pink Floyd, The Stone Roses stb.) segédletével felvett A Storm In Heaven pszichedelikus, szétfolyós számai után az Oasistől kölcsön vett Owen Morrisszal rögzített A Northern Soulon már határozottabb, könnyebben befogadható kompozíciókat találunk, az utolsó albumról való kislemezek (Bitter Sweet Symphony, The Drugs Don't Work, Lucky Man, Sonnet) pedig már letisztult popdalok, a Verve-re mindvégig jellemző végletességgel: egyszerre leheletfinom és erőteljes, monumentális és megsemmisítő.


9/10