Súgó: 1978-ban - 26 évesen - végeztél a Színművészeti Főiskolán. Mit csináltál előtte?

Balkay Géza: Az ELTE jogi karának esti tagozatos hallgatója voltam és át-át jártam az Egyetemi Színpadra. Jó volt ott lenni, remek próbákat láttam, elsősorban Ruszt Józseftől és Paál Istvántól.Korábban nem volt merszem jelentkezni a Színművészetire, és itt kaptam bíztatást. Másodszorra felvettek.

S.: A diploma átvétele után hova szerződtél?

B. G.: Egy évet voltam Kaposvárott, itt tanultam meg igazán a szakmát, majd három szezon következett a Nemzetiben, ahol Lucifer lehettem.

S.: Tizenegy évadot töltöttél az akkor fénykorát élő Katona József Színháznál. Platonov, Szoljonij, Galambos, Oronte, Trissotin szerepeit alakítottad, mégis váltottál. Miért?

B. G.: A Platonov volt a csúcs, onnantól kezdett a dolog kihűlni, mint egy házasság, és azt éreztem, hogy lépnem kell. Nem haraggal történt, sőt vendégként visszajártam Platonovot játszani.

S. : Egy év Szolnok után a szabadúszást választottad. Mennyire volt mély a víz?

B. G.: Gaál Erzsinek köszönhetem a Don Carlos főszerepét és életem első rendezését is. A szabadúszás szokatlan volt, hiszen mindig tartoztam valahová, és furcsa volt, hogy nincs társulat mellettem. A víz hol sekély, hol mély volt. Ki kellett tapasztalnom a gázlókat.

S.: Mikor és hogyan kerültél jelenlegi munkahelyedre, az R. S. 9.-hez?

B. G.: 2001-ben Lábán Katalin igazgatónő kért fel Ödön von Horváth Szép kilátás című drámája ősbemutatójának egyik főszerepére. Itt olyan partnerekkel játszhattam együtt, mint Margitai Ági, Igó Éva, Vallai Péter. Mikor érzelmileg közelebb kerültem Katihoz, akkor úgy gondoltam, találtam egy helyet, ahová hazaérkeztem.

S.: Itt nem csak színészként mutatod meg magad, hanem több előadás színpadra állítása is a te nevedhez fűződik.

B. G.: Tulajdonképpen attól a pillanattól kezdve, ahogy betettem a lábam a főiskolára, elsősorban a rendezés izgatott, ez tart ma is, és egyre erősebben hat. Shakespeare: Machbet (mely szerepálmom), Pericles, Cymbeline, Vörösmarty: Csongor és Tünde, valamint Beckett egyfelvonásosait rendeztem meg.

S.: Az említetteken kívül még verstanításra is van energiád. Ez egy régi álom beteljesülése?

B. G.: Ez szerves része a rendezésnek. Három színész, akik nálam játszanak, hozzám jöttek versmondást tanulni. A korábbi időszakból két tanítványom nyert felvételt a Színház-és Filmművészeti Főiskolára. A tanítás igazi álom, emberek kibontakoztatása úgy, hogy emellett én is tanulok.

S.: Rengeteg tv és mozifilmet forgattál. Melyikre emlékszel vissza szívesen?

B. G.: A Kinek a törvénye volt az első még főiskolásként, majd egyik filmből léptem át a másikba. Bereményi Géza Eldorádó és Tanítványok című alkotása áll szívemhez legközelebb.

S.: Gothár Péter Idő van című filmjében te voltál a főszereplő, Zala Márk „magyar hangja”.

B. G.: Ez úgy történt, Hogy Gothár Péter felkért, mert Zala Márk nem vállalta az utószinkronizálást. Nem volt igazán nehéz feladat, pedig ilyet korábban nem csináltam. Mégis egy hét alatt elkészültünk a munkával.

S.: Közelebbi és távolabbi terveidet szeretném még kipuhatolni.

B. G.: Most egy ideig pihentetem az agyamat. Tavasszal felújítjuk Szép Ernő Május című darabját, s az őszi terveimről még nem szívesen beszélnék.