Kezdjük a Warppal: a cég neve a Weird And Radical Projects, azaz bizarr és radikális projektek rövidítése, és létezése alatt inkább elektronikus zenei kiadványaival (Aphex Twin, Autechre, Squarepusher stb.) szolgált rá ezekre a jelzőkre. Steve Beckett kiadófőnök azonban mindig is fogékony volt a popzenére, de míg 1992-ben még újabb „cimkét” hozott létre Gift néven ahhoz, hogy kiadjon három Pulp-kislemezt, 2005-ben már nem törődött ilyen formaságokkal. A Pulppal némileg szellemi rokonságban álló Maximo Park pedig igazából se nem szokatlan, se nem radikális, hanem hétköznapi és könnyen emészthető – a zenekari honlapon is ennyi áll a bemutatkozásban: “A való életről írunk popdalokat.”

A Maximo Park a bevezetőben már említett trendtársaitól is különbözik: hozzájuk képest mindenki túl művészi, túl távolságtartó vagy túlságosan trendi. A newcastle-i kvintett kinézetét tekintve nem mondható éppenséggel divatosnak, de miért is ne lehetne átlagos egy olyan együttes, amelynek énekesét Paul Smith-nek, gitárosát Duncan Lloydnak, dobosát Tom English-nek hívják? A Paul Epworth producer (Bloc Party, The Streets) segítségével felvett A Certain Trigger című bemutatkozó album 13 szerethető popdalt tartalmaz, hol egy kicsit több szintetizátorral (Signal & Signs), hol egy kicsit hangsúlyosabb gitárral (Apply Some Pressure), a feszült dallamvezetés pedig főként a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának brit punk/new wave zenekarait (The Undertones, The Jam, XTC, Wire) idézi. A szövegekben kellő arányban találunk könnyen megjegyezhető szlogeneket, amitől még könnyebb beleélnünk magunkat az album keserédes-szerelmes hangulatába: "I am young and I am lost" – énekli például Smith a lemez közepe táján elhelyezkedő The Coast Is Always Changingben, aminek már maga a címe is egy jelmondat. Az A Certain Trigger éppen egyszerűségével és közvetlenségével fegyverez le, de mindezek tetejébe a Maximo Park az album vége felé kis meglepetéssel is szolgál: egy szívszorító lassú szám, az Acrobat hallgatása során kiderül, hogy a zenekar a new wave lexikon tanulmányozása során rábukkant a „szintetizátoros ballada” címszóra is.

(Az albumból korlátozott példányszámban dupla verzió is kapható, ahol a bónuszkorong egy hétszámos tokiói koncertfelvételt kínál.)


8/10