A Született gyilkosok című kultfilm sorozatgyilkos-párjának női tagját, Mallory Knoxot alakító Juliette Lewis (aki olyan filmekben játszott még emlékezetes fő- és mellékszerepeket, mint A rettegés foka, a Gilbert Grape, a Férjek és feleségek, az Alkonyattól pirkadatig vagy a Kalifornia – A halál nem utazik egyedül) már régóta dédelgetett énekesnői ambíciókat. Az 1973-as születésű színésznőt már az említett Oliver Stone-film börtönjelenetében is hallhattuk bluest énekelni, a Strange Days – A halál napja című sci-fiben pedig rockénekesnőt alakított és PJ Harvey-szerzeményeket adott elő, de dalra fakadt a Blueberry című westernfantáziában is, sőt a Prodigy Always Outnumbered, Never Outgunned című 2004-es visszatérő albumán is vendégeskedett két számban (ráadásul a két legjobban: a Spitfire-ben és a Hotride-ban). Akkor már egy éve működött saját rockzenekara is, a Juliette & The Licks, amely a 2004 őszén megjelent hatszámos ... Like A Bolt Of Lightning EP után most elkészített egy teljes albumot – nem is akármilyet. Juliette Lewis odamondós szövegei és indulatos, néhol Patti Smith-t, néhol annak örököseit, PJ Harvey-t és Courtney Love-ot idéző énekstílusa alá tökéletes alapot hoz a retro rock szcéna éllovasainál (Turbonegro, Gluecifer, The Hellacopters, The Hives stb.) ugyan kevésbé dögös, kevésbé eredeti, de azért kellőképpen feszes és húzós kísérőzenekar, amelynek tagjai (Todd Morse – gitár, Paul Ill – basszus, Kemble Walters – gitár, billentyűk, Jason Morris – dob) szerencsére valódi együttesként működnek, nem alázkodnak meg a „sztárszínésznő és még valakik a háttérben” szerepkörben (a dalszerzés mellett pedig még a produceri munkát is saját maguk végzik).

A fehérbe öltözött zenekar „jó tanuló módjára” hozza a paneleket, sorra jönnek egymás után a húzós számok, amelyek többek között az MC5, a Ramones, a Pretenders, a Stooges sőt a Talking Heads punk és rock hagyatékából táplálkoznak, a Hole-párhuzam pedig nemcsak a Courtney-perszóna miatt említhető, de azért is, mert a 2004-es EP-n (amin Courtney Love America`s Sweetheart szólóalbumának fő szerzőtársa, Linda Perry is besegített!) még a Hole egykori dobosa, Patty Schemel ütötte a bőröket, aki az abból az időből áthozott számoknál (például az albumon már új verzióban hallható American Boy és Got Love To Kill esetében) társszerzőként is fel van tüntetve. Hallhatunk dirty rock és pop-punk húzásokat (You`re Speaking My Language, Money In My Pocket, Got Love To Kill), „hey!” kiáltásokkal felturbózott punk-rockot (American Boy Vol.2), sőt egy tisztásként funkcionáló, elszállós-pszichedelikus dalt is (By The Heat Of Your Light), amely a Született gyilkosok Trent Reznor által összeállított filmzenelemezén is simán elfért volna.

A gyenge pont csupán annyi, hogy nincsenek igazán kiemelkedő, maradandó dalok, és hogy a pop-punk mérlegen túlságosan a pop irányába akarták tenni a hangsúlyt, és ez néhány dalban erőltetett próbálkozásnak hat. Juliette Lewisnak viszont jól áll ez a punk-rock csaj szerep, és úgy tűnik, hogy ez nem csak színészkedés: az énektémák és az előadás alapján teljesen hihető és hiteles a produkció. Élőben pedig a frontleány szuggesztív, energikus és intenzív színpadi (illetve nézőtéri!) jelenléte miatt igazi energiarobbanásnak számítanak a Juliette & The Licks fellépései – az idei Sziget egyik legjobb koncertje várható.


8/10