Édes otthon, installáció, 2005;
Tihanyi-Bakos Fotóstúdió

Est.hu: A Velencei Biennále magyar pavilonjában az éppen kiállító művész úgy szerepel, mint egy sportoló egy nemzetközi versenyen, azaz az egyéni teljesítményével a hazája színeiben indul. De éppen ez a nemzeti reprezentációs jelleg az, amiért nem nagyon szoktak lelkesedni a művészek...

- KB: Két véglet van valóban; vagy túlreprezentálom magam, vagy pedig direkt alulreprezentálom. Lehet úszni az árral szemben, vagy azt is be lehet mutatni a világnak, hogy mi mennyire beszéljük az ún. vizuális világnyelvet, meg hogy mi is tudunk késsel-villával enni, de ez megint egy veszélyes dolog. Én csak a pavilon terét néztem, és hogy mit lehet ezzel kezdeni, hogyan lehet felfűzni egy olyan bejárásra, amivel felfedi saját magát a mű, és a végén, amikor kijössz a teremből, egy olyan élménnyel távozol, egy olyan intellektuális kihívással, ami bizonyos esetekben majdnem trauma-szinten működik a nézőknél.

Est.hu: Akkor beszéljünk a kiállított művekről. Négy műről van szó: a Winterreise [Téli utazás], az Édes otthon, az Ivócsarnok, és a Suszterinas, ez utóbbi mindjárt kétszer is szerepel, a bejárat mellett kétoldalt.

- KB: Igen, mindkét oldalt megy a film a padlón. Ez egy videoinstalláció, pontosabban egy olyan mozgókép, ahol a mozgás és a mozdulatlanság a téma. Van egy kúszó figura, aki egy alatta forgó óraszámlapon kúszik, tehát számunkra mozdulatlan, míg akik ülnek vagy fekszenek ezen a számlapon mozdulatlanul, azok mozognak. Ez a mozgás-mozdulatlanság ellentét értelmezi a következő Téli utazás, Édes otthon és Ivócsarnok mozdulatlanságát, és ezzel búcsúzik a közönség, ezzel lép ki, hogy újra ezt a filmet látja.

Est.hu: Nagyon sokrétű szimbolikádnak az elemi mögött néha konkrét zenei-, irodalmi utalások állnak, másrészt teljesen hétköznapi tárgyak kerülnek át egy újfajta értelmezésbe. De ez a szimbolika talán könnyen félre is kódolható?

- KB: Igen, de azt sem mondanám, hogy én, mint művész ne kódolnám félre, lehet, hogy más értelmezése a helyes. A műnek van egy öntörvényű működése, amit még a művész sem kontrollálhat.

- FP: Minél jobb egy mű, annál több értelmezési rétege van. És az már tényleg egy idő után független a létrehozójától, hiszen a kulturális közeg, a helyszín, ezer dolog befolyásolja, amiről a művész már nem is tehet, a mű már a saját életét éli.

Winterreise, installáció, 2005;
Tihanyi-Bakos Fotóstúdió

Est.hu: Viszont nem érzem ezeken a tárgyakon, például a troliáramszedőkön ezt az esetlegességet, a talált tárgy jelleget. Mintha sokkal tudatosabb választás lenne mögöttük.

- KB: A pavilon, illetve a nemzeti reprezentáció ennyiben tényleg sokat számított. Szempont volt, hogy a magyar pavilonban egy olyan tárgyi kultúra jelenjen meg, ami egy olyan társadalmi réteghez kapcsolódik, ami nem szerepel általában egy nemzeti reprezentációs helyszínen. Ettől ezeknek a tárgyaknak volt egy feszültségkeltő hatása. Például az Ivócsarnok-nál használt pizsamák a legolcsóbb típusok. De vannak olyan tárgyak, amik mögött nem áll ilyen tudatos választás.

Est.hu: Amikor a Winterreise készült, sokat hallgattad Schubert dalciklusát, anélkül, hogy a szövegét ismerted volna, aztán kiderült, hogy a versek mennyire hasonlóan fogalmazzák meg az idegenség érzését.

- KB: Sokszor van úgy, hogy az ember sejt valamit, aztán beigazolódik, hogy jól sejtette. Különböző kultúrkörök is keverednek a művekben: a német romantika, vagy a huszadik század elején születtek nagyon fontos művek a kolonializmus, elvágyódás témából. Nagy hatással volt rám például Joseph Conradnak a Sötétség Mélyén című könyve. Ő lengyel volt...

- FP: ...és nagy angol író lett belőle. Az is érdekes volt, hogy a pavilonban hogyan fogadták a különféle népségek a különböző darabokat, például az Édes Otthon az olaszoknak tetszett, a németeknek a Winterreise - és nem csak Schubert miatt, hanem mert egy fontos német lapban egy kétoldalas fotó jelent meg róla előre.

Est.hu: Szakmailag is sikeresnek érzitek ezt a velencei szereplést?

- FP: A nagy szakmai lapok csak ősszel jelentetik meg a biennáléról szóló összefoglaló- elemző cikkeiket, ebből a szempontból majd ezek lesznek igazán izgalmasak.

- KB: Mindenképpen, de ennek még nagyon az elején vagyunk, nagyon sokan felkerestek, mindenféle ügyekben elkezdtünk tárgyalásokat, de erről még inkább nem beszélnék. És bár a biennále néha olyan, mint egy nagy kirakodóvásár, de megvan az a pozitív hatása, hogy rokonlelkű emberek egymásra találnak. Ezt nem gondoltam volna.

Megtekinthető:
2005. június 12. - 2005. november 6.
Az 51. Velencei Biennále Magyar Pavilonja
Venezia, Giardini
K-V: 10-18h