A feldolgozás-album ötlete 2004 novemberében merült fel, amikor körvonalazódott, hogy az Illés a 2005-ös Szigeten tartsa jubileumi koncertjét (a hatvanas évek hajnalán indult Illés zenekar nagy felállása 1965 nyarára alakult ki, amikor Illés Lajos, Bródy János és a szintén '65-ben csatlakozott Szörényi fivérek mellé a dobos Pásztory Zoltán is belépett). Marton László Távolodó, a Magyar Narancs zenei rovatának szerkesztője és a Sziget Világzenei Nagyszínpadának főszervezője néhány hét alatt megkereste azokat a hazai zenekarokat, akikről azt gondolta, hogy „olyan feldolgozásokat tesznek majd az asztalra, amikből éppúgy átsüt a maguk markáns személyisége, mint az eredeti számok íze. Bárhonnan közelítsék is meg: a beat és a rock, a reggae és a ska, az elektronikus vagy a világzene felől” (idézet a borító kísérőszövegéből).

Ennek szellemében a lemezt a Pannonia Allstars Ska Orchestra nyitja, a Ne gondold szellemes, vicces raggamuffin átértelmezésével – a legnagyobb meglepetés, hogy a szöveget azt nem mentették át, hanem angol nyelven, jamaikai dialektusban énekelték fel („az eredeti szöveghez közel álló tartalommal”), és a sláger dallamát csak a fúvósoktól kapjuk meg. A Kispál és a Borz tisztelgésében az Elvonult a vihar úgy kezdődik, mint egy Oasis-himnusz, aztán átvált jellegzetes Kispál-hangzásra – rutinosan, a papírforma szerint formálták saját képükre a dalt. Az Amorf Ördögök nyúlt a leglazábban az eredeti dalhoz: a Légy jó kicsit hozzámból igazi belassult easy listening darabot készített a Honvéd Férfikar Szerenád-Kommandójának szórakoztató kórusbetétjével. Az album egyik csúcspontja az Amikor én még kissrác voltam Besh O droM-átdolgozása, igazi dögös etno-remake húzós alappal, a páratlan hangú Szalóki Ági énekével. Az egyik gyenge pont pont ezután következik. Az utcán Sziámi-féle modoros, bátortalan és ötlettelen feldolgozása nem teljesítette a fentebb említett célkitűzést: sem a zenekar, sem az eredeti dal nem jön át, bár ez esetben valószínűleg az sem segített volna, ha sziámis lenne a végeredmény. Ráadásul a hangszerelése és a hangzása olyan, mint egy nyolcvanas évekbeli Sziámi-lemeznek, ami azért több, mint kínos.

Ezután következik a lemez komolyabb része: azoké az előadóké, akik szándékosan nem játékosan dolgozták fel az eredeti szerzeményeket – és szerencsére ízléssel, zavaró modorosságok nélkül oldották meg a feladatot. A Puzzle együttestől a Miért hagytuk, hogy így legyen? például egy sima beat feldolgozás néhol oasises modorban, az Etnofon Zenei Társulás és Palya Bea előadásában a Szőke Anni balladája stílusosan idézi meg az Illés történetmesélős-balladisztikus vonalát, a Balaton pedig a legjobb újragondolást készítette el, amikor két percnyi játékidőbe három dalt is kiválóan egybegyúrt (Lehetett volna / Esténként, emlékszem / Keresem a szót) vonós és didgeridoo-s díszítéssel – ez azért bizarr, hogy nem a fiatalok, hanem a veterán Víg Mihály nyúlt a legbátrabban az alapanyaghoz. A Quimby a saját képére formálta A lány és a csavargó című gyilkos balladát – zeneileg a Kaviár és Bor szerkezetét idézi, simán lehetne egy Quimby-dal is. Az Eljöttél esetében a Heaven Street Seven az Illés-féle beatet feltunningolta saját dunabeatjével, így egy élvezetes, markáns popdal született, amire szintén áll, hogy simán felférne egy HS7-lemezre. A Ladánybene 27 színvonalas reggae átértelmezése (A szó veszélyes fegyver) és a Barbaro feszes-húzós folk-rockja (Nem érdekel, amit mondsz) után pedig az album méltó lezárása az Approximáció Zagar-féle különleges, atmoszférikus, ellazult dub értelmezése, amelyben Zságer Balázs effektezett énekét hallhatjuk.

A Sziámit leszámítva nincsen semmi baj ezzel a lemezzel, pont attól szép, hogy már az első másodpercekben fel lehet ismerni az előadókat, és közben megmarad az eredeti íz is. Igen, átsüt a saját egyéniség is, és átjön a tisztelet is. Egy névsort azért muszáj hozzátenni a végére, azokét akiktől még jól esett volna egy-egy feldolgozás: Hiperkarma, Emil.Rulez!, Egy Kiss Erzsi Zene, Titusz & Carbonfools, Nyers, Kimnowak, Colorstar, Másfél, Yonderboi, Neo, Anima Sound System, Tankcsapda, Európa Kiadó, Pál Utcai Fiúk, Tereskova - sőt a Bëlga vagy Sickratman is igazán bátor húzás lett volna.


8/10