S.: Hogyan tudott alig 23 évesen egy generációval idősebb figurát minden élettapasztalat nélkül ilyen erővel megformálni?

F. A.: Főiskolai anyag volt. Mesterségórán Zsámbéki Gábor feladatnak adta föl Tóth Anitának és nekem. Megcsináltam, és a tanár úr azt mondta, dolgozzak még rajta. Év végén annyira megtetszett neki, közölte, hogy a jövő szezonban bemutatjuk a darabot, és így is lett.

S.: Mennyire zavarta, hogy elmaszkírozva - korát és szépségét elfedve - kellett közönség elé lépni?

F. A.: Rosszul emlékszik. Szinte teljesen smink nélkül, hátul összefogott hajjal, koszos kézzel és a szemem alatt egy karikával játszottam. Főiskolásként egy monodráma óriási kihívás, de nem zavart semmi, és iszonyú boldog voltam, hogy egy ilyen figurát formálhattam meg.

S.: Számomra érthetetlen, hogy a darab mindössze nyolc előadást ért meg, a következő szezonban már nem volt műsoron. Miért?

F. A.: Egy monodráma nem úgy van tervezve, hogy sok előadást érjen meg. Egyébként a darabot a Kamra után még Pécsett, Szegeden, Salgótarjánban és Rimaszombaton is eljátszottam. Mindenhol ugyanolyan siker volt.

S.: A színművészeti elvégzése után a fél osztály a Katona József Színházhoz szerződött. Mennyire könnyítette meg ez a társulatba való beilleszkedést?

F. A.: Az egészben az volt a jó, hogy egy csomó darabban együtt játszhattunk. Akkoriban a színházban több szerepátvétel is történt, és a volt osztálytársaimmal közösen tudtunk mindent megbeszélni.

S.: A drámai szerepek mellett (Kés a tyúkban - fiatal nő, Az idióta- Nasztaszja Filippovna) humorát a Tartuffe-ben, de leginkább A talizmánban csillogtatja meg. Melyik műfajt kedveli jobban, illetve melyiket nehezebb játszani?

F. A.: Mindegyiknek mások a szabályai, de komédiát nagyon szeretek játszani. Amíg egy tragédia rengeteg erőt kivesz belőlem mentálisan és fizikálisan egyaránt, addig egy vígjáték után feltöltődöm energiával.

S.: Másfél éve kisbabának adott életet. Legutóbbi szerepében (Médeia) egy gyermekgyilkos asszonyt alakít. Mennyire viseli meg ez a skizoid helyzet?

F. A.: A próbaidőszak nagyon kemény volt. Minden olyan szerep megviseli az embert, amely brutalitást, agresszivitást követel, ha valaki nem ilyen alkat. A szakma és a magánélet két különböző dolog, ezt nem szabad összekeverni, összemosni.

S.: Pályafutása töretlen. A Jászai Mari-díjon kívül rengeteg kitüntetésben részesült. A legfrissebb a 2004/2005. évad Színikritikusok Díja. Mennyire fontosak ezek az elismerések?

F. A.: Nagyon jólesnek. A Médeiáért négy különböző díjat kaptam: a társulattól, a nézőktől és a kritikusoktól, így a szakma és a közönség egyaránt elismerte a munkámat.

S.: Milyen szerepekben láthatjuk még az idén?

F. A.: Nem rég jöttünk haza Rómából. Az Európai Színházak Uniós Fesztiválját nyitottuk meg a Médeiával. Október 15-én a Kamrában Mutattuk be Forgách András A kulcs című drámáját, Ascher Tamás rendezésében. Ónodi Esztertől három szerepet veszek át folyamatosan anyaszínházamban. Tavasszal a Katonában egy új, 1956-os darabot mutatunk be. A rendező Gothár Péter.