SÚGÓ: Harminc éves korodban végeztél a Színművészetin. Nem voltál „túl érett” az osztálytársaidhoz?

SZERVÉT TIBOR: Nem voltam érett, inkább túl öreg. Színházi értelemben nagyon is civilnek éreztem magam, esetlennek, különösen az első években.

S.: Jogi diplomásként mennyire jár másképp az agyad, és hogy jött össze a tiltás, a parancs, a megengedés, illetve a művészet?

Sz. T.: Minden alkotó tevékenységnek kell bizonyos rendszerszerű gondolkodás. Nem tudom, hogyan járna másképp az agyam, ha nem volna diplomám.

S.: Sok szerep van a hátad mögött, Rostand: Cyrano de Bergerac figuráját Verebes István rendezésében kétszer is eljátszhattad. Hogy létezik az, hogy a miskolci előadás klasszisokkal múlta felül a vígszínházit, holott a jobb erők ez utóbbinál találhatók?

Sz. T.: A Vígszínház nézőtere sokkal nagyobb, és nekem is idő kellett ahhoz, hogy a plusz négyszáz embert el tudjam érni. A budapesti előadás sorozat második fele már elérte a miskolci szintet.

S.: Több társulatnál is megfordultál, de három évnél tovább nem maradtál sehol. Mi az oka, hogy a Radnótinál a kilencedik szezonodat töltöd?

Sz. T.: Jól érzem magam itt. A Radnóti az egyik legnívósabb színház, amit ismerek. Öröm ennek a társulatnak a kötelékébe tartozni, szenzációs szerepeket játszhatok itt el.

S.: Christopher Hampton, Valló Péter, te és a Budapesti Kamaraszínház évek óta jól működő „vállalkozás”.

Sz. T. Philip, az Emberbarát központi figurája és az a tapasztalatunk, hogy többnyire a közönség is megszereti minden ügyetlenségével, esendőségével együtt. A másik darabban - A kúra - is érezhető, hogy a szerző olyanról ír, amit kedvelnek a nézők, fogva tartja őket.

S.: Ebben a színházban rendeztél is. Lesz-e folytatás?

Sz. T.: Jean Anouilh Colombe című darabját állítottam színpadra a Tivoliban. Nagyrészt énmiattam nem sikerült. Annyi munkám volt a szövegkönyv létrehozásával, hogy elfogyott a spiritusz, a rendezés már nem működött igazán. Mégsem bánom, mert érdekelt az ügy, érdekel továbbra is. Öröm volt együtt dolgozni Vári Évával, Kránitz Lajossal és a többiekkel.

S.: 2002-ben elnyerted a Súgó Csiga Díjat. Előtte és utána is kaptál kitűntetéseket. Milyen helyet foglal el a sorban a mi díjunk?

Sz. T.: Nagyra becsülöm a közönségdíjakat és azt, hogy egy ilyen rangos mezőnyben a legjobb 12 között én kaptam a legtöbb voksot. Megható és külön köszönet a Radnóti színházi közönség szavazataiért.

S._: Kirándultál másfelé is. Hogyan lettél a Duna TV műsorvezetője?

Sz. T.: A Tv egyik igazgatója kért fel a munkára. Örültem, bár nagyon izgultam az elején, hiszen egészen más típusú feladat egyes szám első személyben a kamera előtt beszélni. Csodálatos emberekkel találkozhattam, de sajnos a műsor megszűnt.

S.: Milyen szerepekben láthat a tisztelt nagyérdemű az évad során?

Sz. T.: Most mutattuk be Hamvai Kornél Castel Felice című darabját. Ez életem egyik legnehezebb szerepe. Valószínűleg a Vidám Színpadon Noel Coward Vidám kísértet című vígjátékát rendezem. A premier előreláthatólag áprilisban lesz.