Az első Mano Negra-album, az 1988-as Patchanka még afféle toldozott-foldozott haveri kollaboráció volt, de a második, a Puta’s Fever már egy összekovácsolódott nyolctagú zenekar mestermunkája – nemcsak a Mano Negra vagy a francia rock történetének kulcslemeze, de világszinten is az 1989-es év könnyűzenéjének egyik csúcsműve (produceri és hangzásbeli szempontból talán nem, de dalait és zenei ötletgazdaságát tekintve mindenképpen). A punkos alternatív rockot francia sanzonhagyományokkal, latin és jamaikai ritmusokkal, sőt némi hiphoppal is keverő, négynyelvű albumhoz két teljesen eltérő kaliberű, de egyformán bohém és szokatlan turné is tartozott: az egyik egy interkontinentális, ami rögtön az Andokban indult 3700 méter magasban (aztán New York és London is sorra került), a másik pedig egy lokális, ami Párizs vigalmi negyedének, a Pigalle környékének mulatóit és klubjait járta sorra (és végül magán a szabad téren végződött egy óriási spontán utcabállal). Mindkettőt egy-egy hevenyészett 51 perces filmecske dokumentálja: a valami kis fesztiválon a legjobb zenei videofilmnek járó európai nagydíjat is elnyerő Putas Fever egyben a hasonnevű album bemutatását is szolgálja (rögtönzött videoklipszerűségekkel például), míg a Tournée Generale nemcsak fergeteges koncertösszeállításként, hanem afféle Pigalle-anzikszként is funkcionál a kocsmatöltelékek, árusok, mutatványosok, varietéénekesek, sztriptíztáncosnők, kurvák, transzvesztiták felvillanásaival. 
QQQ 
 
EXTRÁK
 
A zenekar tíz klipje az 1988-as Mala Vida fekete-fehér börleszkjétől az Out Of Time Man bájos színesén át a zenekar széthullása után már csak Manut szerepeltető 1994-es kisfilmekig, illetve az archív felvételekből 2005-ben összevágott darabokig. Mindenféle bónuszanyagok: Mano Negra egyik elődzenekarának, a Hot Pants nevű rockabilly kvartettnek az 1986-os tévéfellépése, Manu első közös bulija a Casses-Pieds tagjaival (akik egy hónapra rá Mano-tagok lettek), koncertrészletek (az egyik rádiótudósítás formájában), sőt egy Fekete Kéz nevű maszkos pankrátor egyik bunyója is 1984-ből. Az audio szekcióban The Lost Tape címmel 17 számnyi ritkasággyűjtemény az 1990-'92 közti periódusból: kiadatlan szerzemények, eltérő verziók, demók, próbatermi felvételek, például egy Chuck Berry-szám reggae-s átirata. 
QQQQ 
 
2005  Hossz: 51+51 perc  Kiadó: EMI  Hang: francia 5.1  Felirat: francia, angol, spanyol, olasz