Az 1975-ös születésű Sufjan különleges témát talált ki magának: szülőállamát, Michigant mutatja be egy egész nagylemezen keresztül. A Michigan-tó partján fekvő Holland városában született művész a korong készítése közben annyira fellelkesült az ötlettől, hogy betervezett egy-egy hasonló tematikájú albumot Amerika összes többi államáról. Ha így lesz, akkor a nagy projekt nyitánya tökéletesre sikerült. A Greetings From Michigan ugyanis nagy lélegzetvételű, mégis mikroszkopikus tabló a nagy tavak, a gyönyörű természeti csodák, az iparvidék, az autógyártás, a munkanélküliség, a büszkeség és az újrakezdés államáról. Zeneileg is az egyik legizgalmasabb, legjelentősebb államról van szó (ide köthető a Motown-soul, a garázs-rock - hova máshova? -, az amerikai glam parádés alkategóriája, a techno eredete, sőt Eminem is), Sufjan, a zenei multitalentum mégis egy meglehetősen egyéni úton indult el.
 
Csodálatos dalokat tartalmazó, zongoraalapú, de dús hangszerelésű, sok különleges hangszert (leggyakrabban bendzsót), sok fúvóst megszólaltató lemez a Michigan, melynek vajmi kevés köze van a fent említett műfajokhoz (mondhatni szinte semmihez nincs köze, még talán a Magnetic Fields világa ugorhat be róla néha, de annál is sokkal zeneibb a korong). Uralkodik a középtempónál lassabb ritmus – sőt gyakori a ritmusmentesség is – sokszor meglehetősen repetitív a kíséret (ám akkor is bonyolult struktúrák váltakoznak, ismétlődnek alig észrevehetően), valóságos kis barokk-pop zene ez a 74 perc. Nemcsak tematikájában koncept a lemez, de felépítése is egy nagyban gondolkodó zenészt mutat. Briliáns háttérvokálok, kóruskíséretek kápráztatnak, Stevens ügyesen úsztatja egymásba az eltérő hangulatokat, alkalmanként instrumentális összekötőket kapcsol a lassan kibomló, sűrű váltásokkal élő, olykor kakofonikus infernóban végződő hosszú (hét-, nyolc-, kilencperces) szerzemények közé. Szinte végig megejtő, gyönyörű dalokat hallhatunk. Szépreményű, nagy tehetség igazi bemutatkozása. 
 
 
9/10