A Slayerben vakon megbízhatunk: a zenekar húsz évvel ezelőtt, a Reign Of Blooddal megalkotta a thrash metal egyik alapművét, és azóta is hasonlóan magas színvonalon formálja zenévé az elfojtatlan dühöt és a nyers brutalitást. A God Hates Us All után öt évet kellett várni az új anyagra, de a hosszú hiátus nem telt el eseménytelenül: egy évtized után visszatért a kvartettbe a dobvirtuóz Dave Lombardo, a zenekar alapító tagja, és a Christ Illusion anyag már vele készült. A régi-új felállástól kimondva, vagy kimondatlanul, mindenki valami nagy dobást remélt, s noha újabb Reign In Blood nem jött (nem is jöhetett) össze, a Slayer nem hazudtolta meg hírnevét, és ezúttal is alapos munkát végzett. 
 
Lombardo visszatérése kétségtelenül hozott a konyhára, de nagy újdonságot azért ne várjunk attól a zenekartól, amelyik közel negyedévszázada az állandóságot képviseli a metálban: az elképesztő intenzitás, a súlyos riffek, az eszeveszett tempójú begyorsulások, Jeff Hanneman és Kerry King precízen megtervezett technikás szólói jelentik a Slayer zenéjének kvintesszenciáját, na meg a basszista Tom Araya torkából előtörő mondanivaló, ami ezúttal, ha lehet, minden eddiginél sötétebb, brutálisabb, és kegyetlenebb. Sok jóra ne számítsunk, a megcsonkított Jézust ábrázoló festmény a borítón (amit a cenzúra egy foltos álborítóval fedett el) csak a figyelmeztetés az üzenet meghallgatása előtt: kíméletlen vallásellenesség, istentagadás, apokaliptikus víziók háborúról, halálról, vérről, terrorról – ez minden, amit a Slayer ígérhet.