Bruno „Sergent” Garcia elég sok mindent letett már az asztalra, sőt eddigi katalógusából már egy Best Of válogatáslemez is megjelent 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy tartalmazza a Seremos című dalt is, amit hősünk a Maliból származó Amadou & Mariam párossal készített, a fekete duó első nagykiadós nemzetközi kiadványára, a 2002-es Wati albumra (csak hogy világos legyen: ő előbb „fedezte fel” a megejtően szépen daloló világtalan zenészházaspárt, mint Manu Chao, aki a 2004-es Dimanche a Bamako idején dolgozott velük).  
 
Ami a Mascaras című új Sergent Garcia-albumot illeti, a jamaikai, kubai, afro-kubai stílusokat európai megoldásokkal és hangzásokkal keverő Őrmester most Mexikóban szakított időt turnéjából némi stúdiózásra, majd Európában fejezte be az anyagot. Ezúttal a városi zene (főképp a külvárosokban hallható urbánus folklór, azon belül is a manapság Közép- és Dél-Amerikában divatos „mutáns” műfajok, mint például a reggaeton vagy a cumbiamuffin), a tradicionális és a modern megszólalások összeillesztése foglalkoztatta leginkább. Nos, gépi hangok itt-ott valóban megszólalnak új albumán, ám olyan sok újdonság mégsem tapasztalható az előző alkotáshoz képest. A Mascaras kissé tehát megtorpanás – bizonyos pontjain önismétlés – az életműn belül, de még így messze a műfaj átlaga feletti, szórakoztató, táncba hívó, vidám háromnegyed óra. A döntően spanyol nyelvű (néhány francia, valamint egy angol szövegű szerzeményt is tartalmazó) anyagból kiemelkedik a nyitó, harmonikás, ringatózó cumbia (Dulce Con Chile), a mambós Pintame, a roots reggae-s Non Words és a zörejekkel díszített Tantas Cosas című ballada.