Az 1977-es születésű Frenk a Hiperkarma dobosaként vált ismertté az ezredfordulón, majd amikor a koncertek végen előmászott a dobok mögül és mikrofont ragadott, hogy stílusos módon előadjon egy-egy klasszikus popdalt (Purple Rain, Raindrops Keep Fallin’ On My Head, Love Is In The Air), akkor hamar kultikussá is lett a koncertre járó közönség szemében. Lassan zenekart verbuvált maga és saját szerzeményei köré (először Almási Endre gitáros csatlakozott, aki társszerző is néhány dalban), elkezdett demókat rögzíteni (a 2003-as és a 2004-es – egy időben a Hiperkarma honlapjáról is letölthetővé tett – felvételek közül a Duappa című doo-wop szám és a David Bowie-féle ”Heroes” feldolgozása kivételével minden átvándorolt új formában a stúdiólemezre), és végül meg is tudta jelentetni a bemutatkozó albumot (az igényes magyar könnyűzenét bevállalni látszó FF Film & Music kiadónál). A Szívzörejek tehát Torma Gábor zenei vízióinak megvalósulása, mint a CD-borító is jelzi, afféle szólóanyag, melyet egy élőben is nagyon hatásos zenekar ad elő. Frenk mellett Almási a másik alaptag (aki a Junkies-frontember Szekeres András oldalági formációjának, a debütáló albumával szintén mostanság jelentkező Stereomilknek is oszlopa), a basszusgitáros Varga Laca (aki fő zenekara, a Hiperkarma mellett számos másik projektet is bevállal, az alkalmi Tom Waits-feldolgozásműsorokat például szintén Frenkkel, de tagja A Kutya Vacsorájának és a Jambalayának is), Mihalik Viktor dobol, Hegyi Dávid pedig billentyűzik az együttesben, és van két kitűnő vokalistanő is Váczi Eszter és Kelemen Angelika személyében. A konzervatóriumot végzett Frenk nemcsak ütőhangszeresként, de gitárosként, billentyűsként és hangszerelőként is remekül funkcionál, s mint azt már egy ideje tudni lehet, énekes előadóként is igen stílusos (olykor hűvösen, olykor hevesen elegáns).  
 
Dalszerzőként a klasszikus, enyhén dzsesszes popdalok hagyományát követi, jól kitalált koncepció szerint építi szerzeményeit, leginkább a Steely Danhez, a Prefab Sprouthoz, a Deacon Blue-hoz, vagy akár a Carmelhez lehetne azokat hasonlítani (sőt produkcióját egy másik dunaújvárosi gyökerű zenekar, a Quimby billentyűséből frontemberré előlépett Szilárdéhoz is). A vélhetően Máté Péter 1980-as Szívhangok nagylemezének címére is kacsintó Szívzörejek album kétségtelenül magán viseli David Bowie hatását (leglátványosabban például a Ma este huhogós középrészében), ahogy a konzervatóriumét is, Frenknek mégis sikerült jellegzetessé tennie a dalokat. Gyakori a lebegő, sanzonos hangulat (Ma este, Jezabel, Meleg bor, Koktél jege), és bőven akad feszes, slágeres, dúsan strukturált darab (Bomba, Vérmix, 1formaság kora). A szuperigényes, hangulatos vokálok, színesítő motívumok miatt az apróbb hibák, aránytévesztések is megbocsáthatók (a néhol a kelleténél kicsit udvariasabb ének, a szükségesnél itt-ott kicsit több szóló, konvencionálisabb mainstream megoldás). A szövegek terén még volna mit fejlődni (becsúsznak közhelyes szerelmi látomások, kicsavart szóképek, odapréselt strófák is, még ha netán ironikus is lenne a szándék), de mindezt leszámítva olyan – legjobb értelemben vett – kommersz popzene ez, melynek a rádiókban, a zenetévékben és minél több háztartás otthoni lejátszóiban lenne a helye. Reméljük, megtalálja az oda vezető utat.