Fellépők

Kedvenc helyek

Rúzsa Magdi: Ördögi angyal
|
est.hu:
6/10
|
olvasói:
6/10 (1)
(CLS)

Rúzsa Magdolna az elmúlt évtized legjobb hangi adottságokkal rendelkező, legtehetségesebb magyar énekesnője, aki a fiataloktól a legidősebbekig mindenkit megnyert magának. A Megasztárban énekelt feldolgozásokból összeállított kiadványa, A döntőkben elhangzott dalok című album ennek megfelelően a 2006-os év legtöbb példányban elkelt hanghordozója, eddig. November végén ugyanis megjelent első igazi szólólemeze, a meglepően rockos Ördögi angyal.
A május végén kiadott korongon még Magdolnaként szerepel Rúzsa hetvenezer eladott lemez után új albumán már végképp ismerősként, Magdiként mosolyog vissza (no meg Szandiba oltott Madonnaként, köszönhetően a túlbuzgó stylistoknak). Hogy ne köntörfalazzunk túl sokat: az Ördögi angyal csalódást okoz nyilvánvaló elkapkodottságával, az énekesnőhöz stílusban passzoló, de nívóban, megszólalásban méltatlan dalaival. Ha azonban végignézünk a kommersz popzene hazai állócsillagain, az elmúlt évek kiadványain (pontosabban azokon, melyek szerephez jutottak a médiában), és a szinte nem is létező magyar lemezkiadás állapotán, akkor – bár álmainknak nem, de – minimális elvárásainknak nagyjából mégiscsak megfelel az album. Ez a bámulatos énekhang azonban többet érdemel, és reményeink szerint el is jön majd az idő, amikor minden a helyére kerül egy Rúzsa-lemezen.
 
Itt megvan a ragaszkodás a szeretett stílusokhoz (dögös, kemény rockdalok, illetve a lemezcímhez az angyali összetevőt szállító balladák), van egy ügyes saját szerzemény (a videójában a hazai sémákra fittyet hányó első klipdal, az Aprócska Blues, melyben mindössze a szaxofonhangzás anakronisztikus), pár Magdi által írt korrekt dalszöveg és néhány olyan részlet, ahol azt a lúdbőröztetést okozza éneke, amit egy egész lemez hosszára szeretnénk kinyújtani. Figyelembe véve népszerűségét, bátor húzás volt ennyire kemény, itt-ott már-már szinte metálos jellegű rockdalokkal előállni, kár, hogy a profi, de színtelen megszólalás már kevésbé bevállalós (Závodi Gábor volt a fő hangszerelő), és a szokott ízek köszönnek vissza (néha bántóan üres gitárhangszínek, béna szólók, idejétmúlt hangzás). A két Presser/Novák-szerzemény közül a Nekem nem szabad egészen rendben van, viszont igazán emlékezetes sláger még úgy sem igen akad (talán a szaggatott ritmusú Nem baj nevezhető annak), hogy a dalok több mint harmadát felénk alig ismert külföldi eredetikből dolgozták át (ahogy ez már több megasztáros lemezén is előfordult). Az izgalmas énekhang azért megmenti az albumot, mi pedig türelmesen várunk egy jobb lemezre.

Dömötör Endre
2006.12.19
|
Új hozzászólás
Név: E-mail:
Hozzászólás:
Ismételd meg:


2012. február 9., csütörtök

Abigél, Alex
Tagok: túl az 1 millión