A világ számára az a-ha mutatta be a norvég popzenét, de az atmoszférikus dzsessz (Jan Garbarek, Terje Rypdal) és a black metal élvonala (Ulver, Mayhem, Dimmu Borgir) után szép lassan számos egyéb területen is megkerülhetetlenek lettek a vikingek: leglátványosabban az elektronika (Röyksopp, Ralph Myerz, Sondre Lerche, Annie, Erlend Oye, Jagga Jazzist, Xploding Plastix, Datarock) zárkózott fel a világ zenei termésének legjavához, de akkor még nem is szóltunk a skandináv retro-rock hőseiről (Motorpsycho, Turbonegro, Gluecifer) és egy sor további remek előadóról (Kings Of Convenience, Madrugada, Kaizers Orchestra, Supersilent, Serena Maneesh, The Shining, Ane Brun, BigBang). De ha csak az elmúlt egy évet nézzük, a 2006-os év legjobb norvég produkciói (Bertine Zetlitz és Lindström diszkólemezei, a folkcsalogányok – Marit Larsen, Hanne Hukkelberg, Kate Havnevik, Susanna And The Magical Orchestra – csicsergései, a 120 Days elektronikus zaj-popja vagy Sondre Lerche dzsesszes albuma) is színes és izgalmas képet mutatnak.
 
A Washington nem lóg ki ebből a nívós mezőnyből, a trióval kapcsolatban gyakran elsütött „norvég Coldplay” szlogen azonban nem feltétlenül állja meg a helyét. Ugyan a 2004-es debütálás, az A New Order Rising még kevésbé volt markáns munka, de a 2007 márciusában megjelent Astral Sky című második album már egy kiteljesedett, magára talált zenekart mutat. Míves, atmoszférikus, gitár- és zongoraközpontú, nagyívű – a címnek megfelelően széles horizontú – popzenét hallhatunk a korongon, melyet dúsan és ihletetten egészítenek ki az amerikai trad-rock hangszerelési megoldásai. A Coldplay-jel való összehasonlítások sántítanak, hiszen sokkal inkább a gyökerek közösek: Chris Martinék számára is ugyanúgy az a-ha az egyik fő ihletforrás (legalábbis a dallamok és az énektechnika terén), mint a Washingtonnak és énekes-gitárosának Rune Simonsennek. A Norvégia északi csücskéből, egy kis szigeten fekvő Tromso városából származó zenekar természetesen nem nélkülözi a melankóliát, de az Astral Sky erőssége éppen a zenéből sugárzó váratlan melegségből származik. A számos vendégzenész (billentyűsök, orgonista, mandolinos, steel gitáros, hegedűs, trombitás, ütős és több vokalista) segítségével rögzített album szebbnél szebb dalokkal (Firewheel, Vaults, The Stand), megkapó dallamokkal kedveskedik, a zenéről akár még a Wilco, vagy néha a 16 Horsepower is beugorhat. Az Európa-szerte pozitív visszajelzéseket kapó lemez budapesti élő bemutatója hangulatos koncertnek ígérkezik, botorság lenne kihagyni.