A Hamburgban alakult formáció (melyben Jens Moelle frontember mellett egy török származású tag, Ismail Tüfekci ügyeskedik) a franciásan kiejtendő nevén túl is egyértelműen a gall filter-diszkót újrahasznosítók társaságához sorolható, mintsem a német techno bármely alfajába, pláne, hogy az egyik divatos párizsi kiadó, a Kitsuné hadosztályát erősíti (a másik ugyebár a Justice-szal elektro-punkoskodó Ed Bangers Records). A Digitalism-fiúk is az említett pályatársakhoz hasonlóan keverik a Daft Punk-féle diszkós techno-house-electro örökséget az indie-rockos hozzáállással, mely esetükben talán inkább közelebb tehető a punkhoz. DJ-párosként végigjárták a szamárlétrát, remixelőként gyorsan eljutottak neves kliensekhez (Daft Punk, The Futureheads, Klaxons, Tiga stb.), saját szerzeményeikkel pedig a véleményformáló blogközösséghez. Idealism című 53 perces bemutatkozásuknak feltétlen erénye, hogy szerepel rajta az eddigi összes remek kislemezszám: az Idealistic című indietronica kántálás, a space-diszkós Zdarlight és Jupiter Room, az albumot beharangozó new wave-es, sőt New Order-es Pogo, valamint a klubokban ellenállhatatlan hatású Digitalism In Cairo, mely a Fire In Cairo című korai Cure-dalt szaggatja darabokra. A többi szerzemény sem töltelék, így a magasfeszültségű vezetékek vibrálását idéző effektek, a kíméletet nem ismerő robo-funk ritmusok, a helyenként élő dobbal és gitárokkal zúgó énekes darabok (I Want I Want, Anything New) garantálják, hogy ez a lemez is bejelentkezzen a 2007-es év legjobb tánczenei produktumai közé.