Rapaport Gábor

- Mindenhová biciklivel jársz? 
 
- Rapaport Gábor, ügyvezető igazgató: 
Ahova tehetem, igen. Budapesten belül nincs olyan távolság, amit nem teszek meg biciklivel. Mint mindenki én is gyerekkorban kezdtem, aztán sokáig nem használtam a kerékpárom. Hat-nyolc éve újra, rendszeresen biciklizem, Lackó barátom ösztönzésére, akié a Hajti-pajti. 
 
- Télen is használod? 
 
- Igen, de ahhoz komolyabb felszerelés kell. Az én koromban már fölösleges vagánykodni, vigyázni kell a térd-és bokaizületekre. A futárok kemények, azok bírják, bár ők is elkopnak egy idő után. A tél, az húzós. Az már csak a fanatikusoknak való. 
 
- Külföldön is kerékpározol? 
 
- Ahol lehet, igen. Saját biciklit külföldre még nem vittünk ki, ott mindig bérlünk. Belföldön majdnem mindenhova visszük magunkkal. Az autó tetőcsomagtartójára fölfér három bicikli. 
 
- „Megfertőzted” a családod is? 
 
- Persze. A nagyobbik gyerek négy éves, ő már biciklizik. A kicsi még csak 8 hónapos, ha majd már biztosan tud ülni, akkor rögtön beültetjük a gyerekülésbe. 
 
- Honnan jött az ötlet, hogy kerékpárkölcsönzőt nyissatok? 
 
- Mind az öt tulajdonosnak külön is eszébe jutott már, hiszen mindannyian biciklizünk. Ugye, mindenki azon gondolkozik, milyen új szolgáltatást lehetne bevezetni, milyen új dologgal kellene foglalkozni. Láttunk külföldön sok biciklikölcsönzőt, tudtuk, hogy jó dolog. Itthon nem volt, tehát adta magát az ötlet. Az első két évben foglalkoztunk robogó kölcsönzéssel is, de az nem nagyon ment. Érdekes, mert külföldön már mindennapos dolog. Nálunk az utak nem megfelelők a robogózásra. Macskakövön robogóval végigmenni,...se a gerincednek, se a csípődnek nem jó, a robogóról nem is beszélve. A kölcsönzött robogókra természetesen nem vigyáztak, ezért többet voltak szervizben, mint amennyit használni tudtuk őket. Nagyon sokan felelőtlenül bérelték ki őket. Mi kértünk jogosítványt, megkérdeztük, hogy van-e tapasztalatuk, aláírattuk a szerződést, hogy tudnak „robizni”, és saját felelősségre mennek... mégis kibérelték, és az első svunggal nekimentek a szemben lévő, parkoló autónak. Ez nem egyszeri eset volt! Én nem a robogó miatt aggódtam, hanem az ember miatt, hogy alácsúszott a lába. Úgyhogy a robogó bérlést beszüntettük, és maradtunk a kerékpárnál. Azt viszont tavaly bővítettük két tandemmel. Mindig figyeljük, hogy mire van igény. Létezik a reku, a fekvő bicikli. Erre is lenne igény, mert akik külföldről jönnek, - Hollandiából vagy Belgiumból - nem akarják elhozni a sajátjukat. Itt viszont hosszabb túrákat tennének meg vele. Ez olyan befektetés, amelyről nem tudom, hogy megérné-e. Ezen még gondolkozunk, mint ahogy az egykerekű biciklin, a monociklin is. Idén viszont beújítottunk néhány rollert. 
 
Gyerekekkel is jöhetnek hozzánk, mert nálunk a gyerekülés ugyanúgy ingyen jár a felszereléshez, mint a bukósisak, vagy a lánc, tehát családok együtt is mehetnek bicajozni. 
 

Nagyítás

- Hány éve nyitottátok a kölcsönzőt? 
 
- Négy. Sok gyerekbetegséggel indultunk, mert tapasztalatlanok voltunk. Kezdetben a munkamegosztás se volt jó közöttünk. Az is időbe telt, mire kiválasztottuk a megfelelő alkalmazottakat. Az első évünk nem volt sikeres. Ráfizettünk, főleg a javításokra. A második évben már ügyesebbek voltunk. A harmadik évre kialakult egy jó gárda. Ma már mindannyian a magukénak érzik az ügyet, mert imádnak biciklizni. Mindenki bringával jár, a túravezető, a pultos, az üzletvezető. Senkinek nem okoz gondot, ha le kell venni egy láncot vagy centírózni kell, így nem rohangálnunk minden kis aprósággal a szervizbe. Nálunk alapfilozófia, hogy semmilyen kérésre nem mondunk nemet. Mindegy, hogy milyen igény fut be. Ha én nem tudom megoldani, akkor keresek olyat, aki megoldja. 
 
- Milyen szintű a kerékpár kultúránk? 
 
- Elég fejletlen. Ugye, a leglényegesebb az autós-kerékpáros párbeszéd hiánya. Ez sokat fejlődött az elmúlt években,...de azért van még min javítani, mind a két oldalról. Én járok autóval, biciklivel és BKV-val is, tehát pontosan tudom, hogy a kerékpárosok részéről is szükség van toleranciára. Az autósok részéről talán egy picit nagyobbra, mert ők úgy gondolják, hogy az övék az úttest. 
 
- Milyenek a bicikli utak Budapesten? 
 
- Sajnos, az a kevés, ami van, az se túl jó minőségű. Újabb konfliktus forrása, ahol sárga csíkkal vagy vonallal elfelezik a járdát. A gyalogosok joggal háborodnak fel, hogy a bringások ott száguldoznak közöttük. Ez komoly veszélyforrás. Az Andrássy úton jó a bicikli út, az tetszik nekem, még ha közel is vannak a parkoló autók, és a kinyíló ajtók veszélyt jelentenek. Van, ahol díszburkolatot vagy műkövet raktak le, az egy picit rázós, de még az is elviselhető. Már annak is örülnénk, ha Budapesten lenne még ilyen rázós bicikli útból százötven kilométer. 
 
- Most mennyi van? 
 
- Összesen százhetven-százkilencven kilométer. 
 
- Míg Bécsben? 
 
- Ezer, de ott egészen más a közlekedési kultúra - is. 
 
- A kerékpárkölcsönzőink milyen színvonalúak? 
 
- Vicces, de szerintem, mi - és nem csak mi, hanem a budapesti konkurenciánk is - jobb minőségű bicikliket adunk ki. Állandóan szervizelt bringákat adunk bérbe és túrákra is. Az árak körülbelül megegyeznek a nyugati országban bevett biciklis bérlési árakkal. 
Amszterdamban humán erőforrással működik a bérlés. Bécsben, és Párizsban automatákkal vannak lezárva a városban. Úgy tudom, Bécsben, a város ötven pontján zártak le tíz-tizenöt biciklit, egyszerű, kosaras kemping kerékpárokat. Bedugod a hitelkártyádat, és rögtön leveszik róla a letétet. Azt hiszem, az első órában ingyen kerékpározol, aztán ha valahol lerakod, visszadugod a kártyát, és visszarakják rá a depositot. Az első óra után talán egy eurót kell fizetni. Amit tudni kell, Párizs és Bécs esetében is, hogy a főváros nagyon komoly szerepet vállalt a szervezésben. Anyagilag is. Mi is megyünk, tárgyalunk... a civilszervezetek is nyomulnak, hogy minél több kerékpáros út és kerékpártároló legyen. Nemrég olvastam, hogy hosszas brusztolás után sikerült végre a Környezetvédelmi Minisztérium elé bringatárolót telepíteni. A Környezetvédelmi Minisztérium elé! Ahova a dolgozók egy része kerékpárral jár... 
 
- Ti milyen bicikliket adtok bérbe? 
 
- Kicsit felturbózott, magyar gyártmányú, city-kerékpárokat használunk. Mielőtt megépíttettük volna véglegesre, egy bringás futár tesztelte őket. Vettünk egy gyári kerékpárt, odaadtuk a fiúnak és mondtuk, hogy ne kímélje. Ugratott is vele járdáról föl-le, úgy ment, ahogy szokott... Megmondta, hogy melyek a gyenge pontjai a bringának. Kicseréltettük a monoblokkot, a nyeregcsövet, a féket, és még nem tudom mit. Végül nagyon masszív, strapabíró bicajaink lettek. Annak ellenére, hogy a kerékpárjaink nagy terhelésnek vannak kitéve, viszonylag alacsony a szerviz igényük. Ennek ellenére soha nem indulunk neki úgy a szezonnak, hogy ne néznének át rajtuk minden csavart. 
 
- Hány biciklitek van? 
 
- Mostanában fogynak... Ez az első szezonunk, hogy loptak tőlünk biciklit. Pontosabban a bérlőinktől. Hány biciklink van? Azt szoktam mondani, hogy az számít, mennyit tudunk megmozgatni, hányat tudunk egyszerre túrára kiadni - a partnereinkkel együtt. Ez idáig a csúcs, idén márciusban volt, ahol kétszáznegyven fő indult egy budapesti túrára, amit a holland Royal Dutch Bank menedzsmentjének szerveztünk. Nagy élmény volt kétszáznegyven narancssárga köntösbe öltözött biciklist látni a városban. 
 
- Milyen szolgáltatásaitok vannak még? 
 
- Budapesti kerékpáros túráink hétfőtől-vasárnapig minden reggel tízkor indulnak angolul, vagy igény szerint németül, olaszul, spanyolul. Indítunk túrákat Szentendrére, a Balaton környékére illetve az országon belül bárhová. Budapesten nem sablontúrázunk, tehát a turistanevezetességeken kívül megnézzük a piacot, iszunk gyógyvizet, lángost eszünk vagy piknikezünk a Városligetben. A Földalattit nagyon szeretjük megmutatni, mert az egy különleges dolog. Jól felkészült túravezetőink vannak. Szakképzett fiúk, akik tanfolyamot végeztek, és igazolvánnyal rendelkeznek. A legtöbben diplomás emberek, van köztük történelem tanár, építész és tolmács. Jól ismerik a város történetét és a magyar történelmet is. Az is fontos, hogy tudjanak bánni az emberekkel. A Naplemente túra főleg a robogós korszakban élt. Egy kisebb túra után fölmentünk a Lánchíd fölötti alagúthoz vagy a Szabadság-szoborhoz és onnan néztük a naplementét. Volt már, aki bevállalta biciklivel is... 
 
A bérlők mindig megkérdezik, hogy mennyire biztonságos Budapesten kerékpározni. Szerencsére sosem volt balesetünk. Mi mindig az javasoljuk, hogy a járdát használják. Mindenkinek adunk kerékpáros térképet, azon jól láthatóak, hol vannak bicikli utak. A hollandoknak és a belgáknak külön szólunk, hogy ez nem Amszterdam és nem Brüsszel. Itt egy picit jobban oda kell figyelni, többször hátra kell nézni. Náluk, otthon, a gyalogosoknak és az autósoknak kell nagyon figyelniük, mert ott meg „kerékpáros terror” van. Biztos, hogy valahonnan előbukkan egy bicajos. Az a másik véglet. 
 
- Azt már kiszámoltátok, hogy egy szezonban hány embert mozgattok meg, hányan használják a bicikliket? 
 
- Tavaly óta megduplázódott, vagy triplázódott a biciklisek száma. És nem csak nyáron. Már nem csak a hobby kerékpárosokból van sok, hanem azokból is, akik közlekedési eszközként használják. Ha tíz biciklistát számolunk egy napra, az egy héten hetven, egy hónapban mondjuk háromszáz. Hét hónapig vagyunk nyitva... kétezer embert biztos megmozgatunk. Van visszatérő vendégünk is. Bár a saját üzletemet rontom, de nem javaslom senkinek, hogy huzamosabb ideig béreljen kerékpárt, ugyanis nem tudok olyan alacsony árat szabni, hogy három hét után ne érné meg neki, hogy ne vegyen egy kerékpárt magának. 
Fél nap kettőezer forint, huszonnégy óra, pedig háromezer. A második naptól kettőezer-ötszázra csökken a napidíj. Egy hét után, már kettőezerért elvihető. Mi azt gondoltuk, hogy ez főleg diáksport, de ez nem így van. Főleg a húsz és harminc közöttiek sportja. 
Egyszer jelentkezett nálunk egy tanár, - aki egy kisvárosban kerékpáros klubot vezet – hogy jönne a gyerekekkel Pestre, biciklitúrára. Azt írta, - látva a bérleti díjainkat - hogy valószínűleg nincs esélyük...Azon felül, hogy persze, mi is profitorientáltak vagyunk, megpróbáljuk előtérbe helyezni, hogy mindenki kerékpározzon. Ebben az esetben, eltekintettünk a normál bérlési feltételektől. Odaadtam az egyik túravezetőmet, aki elment a csoporttal, így nem kellett letétet hagyniuk a kerékpárra, és olyan bérleti díjat szabtunk csak ki, hogy a túravezető munkadíját ki tudjuk fizetni. Nagyon boldog napot szereztünk a gyerekeknek, kaptunk is tőlük egy CD-t, tele fényképekkel. 
.... Ott indul a túránk, látod? Egy, kettő, három... ezek amerikaiak. 
 
- Honnan tudod? Máshogy tekernek? 
 
- Nem, másképp néznek ki. Ők azok, akik tapsolnak a túra végén. 
 
- Mennyire vigyáznak az emberek a biciklikre? 
 
- A németek nagyon vigyáznak rá, és dicsérik is, hogy milyen kényelmesek és gyorsak a biciklijeink. Tényleg elég jó az áttétük, nem kell nagyon tekerni. A magyarok is vigyáznak rá,...akik kevésbé, azok a latin srácok, a mediterrán országból érkezett fiatalok. Ugrálnak vele, csúszkálnak, blokkolnak. Mi mindenkit megkérünk, főleg a saját érdekében, hogy ne vagánykodjon. Nekünk teljesen mindegy, hogy a bérlő magyar vagy külföldi, mi mindenkinek segítünk, aki kerékpározni akar.