Az sosem volt különösebb titok, hogy a Daft Punk zenei alapjainak nagy részét különféle ismert és kevésbé ismert lemezekről kanalazta össze. De hogy ennyire különféle lemezekről, az már tanulságos. Ez a hangminták eredetét felmutató válogatás persze messze nem képes összegyűjteni az összes forrást, de nagyon jó keresztmetszetet ad a Daft Punk gyökereiről és zenei hátteréről. Hasonlóan az ugyanilyen szellemben kiadott Kanye West-féle sample-válogatáshoz, ez a lemez is a hetvenes-nyolcvanas évek környékéről szemezget, de jóval szélesebb zenei körből, a funk-rocktól (a Breakwatertól a Release The Beast, amiből a Robot Rock riffje kikerült) a klasszikus diszkón át (a Cerrone-féle fantasztikus Supernature, ami a Verdis Quo alapja lett) egészen a nyolcvanas évekbeli filmzenékig (a Gyilkos bolygó című sci-fihez írt The Rec Room, a nagynevű Jerry Goldsmith szintetizátoros kompozíciója, ami az Around The World egy részét ihlette). Van, ahol egészen apró részleteket kell kibogarásznunk, amiket a Daft Punk szinte a felismerhetetlenségig torzított – ilyen a Da Funk alapjául használt Get It Up For Love a Motown kiadóhoz tartozó Tata Vegától, vagy a Sister Sledge francia betétekkel spékelt Il Macquillage Lady című dala, amit a párizsi páros az Aerodynamichoz használt fel. A válogatás egyetlen kakukktojása Chaka Khan Fate című dala, ami nem Daft Punk-szám alapja lett, hanem Bangalter és egyik másik francia tánczenei géniusz, Alan Braxe közös projektjének, a Stardustnak az egyetlen, de emberi fülből kiirthatatlan slágeréhez, az 1998-as Music Sounds Better With You-hoz szolgáltatta az egyik alkotóelemet. 
 
A Discovered – A Collection Of Daft Funk Samples nagyon tanulságos válogatás, amitől az ember csak a fejét vakargatja, hogy tulajdonképpen hol érnek véget ezek a számok, és hol kezdődik a Daft Punk maga. Az felér egy lórúgással, amikor kiderül, hogy a Digital Love gyönyörű alapját már 25 évvel a Discovery előtt megírták, vagy hogy a Harder Better Faster Stronger zeneileg egy-az-egyben egy Edwin Birdsong-szám – de aztán jön az újabb felismerés, hogy azokhoz a zseniális slágerekhez bizony kellett az a híres French touch és ez a két robotember is.