Umberto Eco tavaszi látogatása után egy újabb világhírű író, az indiai származású Sir Salman Rushdie érkezett hazánkba, hogy megpróbálkozzon a lehetetlennel - azaz két nap alatt végigjárja az összes magyar tévéműsort, majd levezetésként órákig dedikálja regényeit egy bevásárlóközpontban. Mi már a finish közelében beszélgethettünk az idén hatvanéves íróval a Sálimár bohócról, frissen elkészült regényéről, életének a Sátáni Versek megjelenését követő időszakáról, sőt még reklámszöveg-írói múltjáról is.
Kapcsolódó cikkek
- 1989-ben mondta ki önre a fatwa-t Ruhollah Khomeini, Irán szellemi vezetője, és ezt követően közel tíz éven keresztül kellett bujkálnia. Ezt az időszakot fel tudta valamilyen módon dolgozni a regényeiben? Fel lehet egyáltalán?
- Először is hangsúlyozni szeretném, hogy valójában soha nem bujkáltam, csak fokozottabban kellett ügyelnem a biztonságomra....Persze megpróbáltam minél többet tanulni ezekből az évekből; nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, melyet felhasználhattam a későbbi regényeimben. Például rengeteg politikust és diplomatát ismertem meg - ezek a találkozások igen hasznosnak bizonyultak a Sálimár bohóc egyik főhőse, Max karakterének a felépítésében. Ebben az időszakban persze rákényszerültem arra is, hogy alaposabban megismerjem az iszlám radikálisokat, ami a regény vallási fanatistákról szóló részeinek megírásában segített. A válaszom tehát: igen, megpróbáltam feldolgozni a regényeimben életemnek ezt a részét.
- Legutóbbi műve, a Sálimár bohóc egyszerre politikai regény és egy tragikus szerelem története. Mennyiben inspirálta a főhős, Sálimár alakját és a regény cselekményét a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás?
- Tudja, számomra is meglepő, hogy milyen sokan tartják a regényemet egyfajta „9/11” regénynek, de a valóság az, hogy ami akkor New York-ban történt, nem volt túl nagy hatással a Sálimár bohócra. A történet nagy része ugyanis már 2001 előtt megszületett.
- 2007 óta az amerikai Emory Egyetem „writer-in-residence” posztjának birtokosa (vagyis évente legalább egy hónapot tanít az egyetemen, szemináriumokat, előadásokat és konzultációkat tart - a szerk.). Ha annak idején, amikor Ön diák volt Cambridge-ben lett volna ilyen tanári pozíció, kinek az óráit látogatta volna szívesen?
- Hú, ez jó kérdés. De azt azért tegyük hozzá, hogy én soha nem tanultam irodalmat az egyetemen; történelem szakos voltam...Talán Borges-t...Ott voltam ugyanis néhány előadásán Londonban a hetvenes évek elején - csodálatosak voltak. Rajta kívül talán néhány amerikai író érdekelt volna, például Saul Bellow.
- Mielőtt regényírásra adta volna a fejét, reklámügynökségeknél dolgozott szövegíróként. Ön szerint még mindig a reklámiparban dolgozna, ha nem lett volna sikeres íróként?
- Nos, valószínű, hogy még mindig azt csinálnám. A reklámipar rengeteg mindenre megtanított, ami később íróként is hasznomra vált - például az önfegyelemre. De azért nagyon örülök neki, hogy elmenekülhettem onnan...
- Az Ön írói karrierjét a legnevesebb angol irodalmi díj, a Booker Prize elnyerése indította el 1981-ben. Később, 1993-ban az Éjfél gyermekeit választották minden idők legjobb Booker-jévé. Mit gondol, az irodalmi díjaknak még mindig ugyanolyan fontos szerepük van, mint korábban?
- Őszintén szólva, erre a kérdésére nem tudom a választ. Tudja, annyi idő telt már el azóta, hogy a Booker-t megnyertem, és egyáltalán elkezdtem érdeklődni az irodalmi díjak iránt. Az tény, hogy kereskedelmi szempontból még mindig működnek, és egy díjnyertes könyv jobban fogy, mint az, amelyik nem nyert semmilyen elismerést. De, hogy még mindig ugyanolyan presztízst élveznek-e? Nos, ezt nem tudnám megmondani.
- Említette Borges-t és Bellow-t, és egy korábbi, 2002-es nyilatkozatában többek között az olasz Italo Calvino, illetve a titokzatos amerikai író, Thomas Pynchon iránti csodálatát fejezte ki. Most mit olvas?
- Több ezer kedvenc íróm van, nem is tudnék kiemelni közülük egyet. De jelenleg nem egy kedvencem művét, hanem egy óriási halom novellát olvasok, ugyanis én szerkesztem az évente megjelenő „legjobb amerikai novellák”(Best American Short Stories - a szerk.)-sorozat soron következő, jövőre megjelenő kötetét. Rengeteg jó sztori van közöttük, nagyon élvezem őket.
- Ha jól tudom, már dolgozik a következő regényén...
- Igen, épp most fejeztem be és jövőre fog megjelenni. A címe The Enchantress of Florence, és egy Mughal-ból származó indiai hercegnőről szól, aki sorozatos véletlenek és kalandok folytán a reneszánsz Itáliában találja magát. Itt további bonyodalmakat idéz elő, és még az is lehet, hogy igazából egy boszorkány...
- Mit üzen a Pesti Est olvasóinak?
- Vegyék a könyveimet! (nevet)
- Először is hangsúlyozni szeretném, hogy valójában soha nem bujkáltam, csak fokozottabban kellett ügyelnem a biztonságomra....Persze megpróbáltam minél többet tanulni ezekből az évekből; nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, melyet felhasználhattam a későbbi regényeimben. Például rengeteg politikust és diplomatát ismertem meg - ezek a találkozások igen hasznosnak bizonyultak a Sálimár bohóc egyik főhőse, Max karakterének a felépítésében. Ebben az időszakban persze rákényszerültem arra is, hogy alaposabban megismerjem az iszlám radikálisokat, ami a regény vallási fanatistákról szóló részeinek megírásában segített. A válaszom tehát: igen, megpróbáltam feldolgozni a regényeimben életemnek ezt a részét.
- Legutóbbi műve, a Sálimár bohóc egyszerre politikai regény és egy tragikus szerelem története. Mennyiben inspirálta a főhős, Sálimár alakját és a regény cselekményét a 2001. szeptember 11-én elkövetett terrortámadás?
- Tudja, számomra is meglepő, hogy milyen sokan tartják a regényemet egyfajta „9/11” regénynek, de a valóság az, hogy ami akkor New York-ban történt, nem volt túl nagy hatással a Sálimár bohócra. A történet nagy része ugyanis már 2001 előtt megszületett.
- 2007 óta az amerikai Emory Egyetem „writer-in-residence” posztjának birtokosa (vagyis évente legalább egy hónapot tanít az egyetemen, szemináriumokat, előadásokat és konzultációkat tart - a szerk.). Ha annak idején, amikor Ön diák volt Cambridge-ben lett volna ilyen tanári pozíció, kinek az óráit látogatta volna szívesen?
- Hú, ez jó kérdés. De azt azért tegyük hozzá, hogy én soha nem tanultam irodalmat az egyetemen; történelem szakos voltam...Talán Borges-t...Ott voltam ugyanis néhány előadásán Londonban a hetvenes évek elején - csodálatosak voltak. Rajta kívül talán néhány amerikai író érdekelt volna, például Saul Bellow.
- Mielőtt regényírásra adta volna a fejét, reklámügynökségeknél dolgozott szövegíróként. Ön szerint még mindig a reklámiparban dolgozna, ha nem lett volna sikeres íróként?
- Nos, valószínű, hogy még mindig azt csinálnám. A reklámipar rengeteg mindenre megtanított, ami később íróként is hasznomra vált - például az önfegyelemre. De azért nagyon örülök neki, hogy elmenekülhettem onnan...
- Az Ön írói karrierjét a legnevesebb angol irodalmi díj, a Booker Prize elnyerése indította el 1981-ben. Később, 1993-ban az Éjfél gyermekeit választották minden idők legjobb Booker-jévé. Mit gondol, az irodalmi díjaknak még mindig ugyanolyan fontos szerepük van, mint korábban?
- Őszintén szólva, erre a kérdésére nem tudom a választ. Tudja, annyi idő telt már el azóta, hogy a Booker-t megnyertem, és egyáltalán elkezdtem érdeklődni az irodalmi díjak iránt. Az tény, hogy kereskedelmi szempontból még mindig működnek, és egy díjnyertes könyv jobban fogy, mint az, amelyik nem nyert semmilyen elismerést. De, hogy még mindig ugyanolyan presztízst élveznek-e? Nos, ezt nem tudnám megmondani.
- Említette Borges-t és Bellow-t, és egy korábbi, 2002-es nyilatkozatában többek között az olasz Italo Calvino, illetve a titokzatos amerikai író, Thomas Pynchon iránti csodálatát fejezte ki. Most mit olvas?
- Több ezer kedvenc íróm van, nem is tudnék kiemelni közülük egyet. De jelenleg nem egy kedvencem művét, hanem egy óriási halom novellát olvasok, ugyanis én szerkesztem az évente megjelenő „legjobb amerikai novellák”(Best American Short Stories - a szerk.)-sorozat soron következő, jövőre megjelenő kötetét. Rengeteg jó sztori van közöttük, nagyon élvezem őket.
- Ha jól tudom, már dolgozik a következő regényén...
- Igen, épp most fejeztem be és jövőre fog megjelenni. A címe The Enchantress of Florence, és egy Mughal-ból származó indiai hercegnőről szól, aki sorozatos véletlenek és kalandok folytán a reneszánsz Itáliában találja magát. Itt további bonyodalmakat idéz elő, és még az is lehet, hogy igazából egy boszorkány...
- Mit üzen a Pesti Est olvasóinak?
- Vegyék a könyveimet! (nevet)
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek