A hatvanas évek legvégén Johnny Cash a börtönkoncertjeiből készült sikerlemezek és A Boy Named Sue című slágere révén ismét csúcsra került Amerikában, és ezt a népszerűséget országos sugárzású saját tévéműsora koronázta meg, Nashville-ből, a country székesfővárosából, és annak is fő szentélyéből, a legendás Grand Ole Opry rádióműsor révén elhíresült Ryman Auditoriumból (lásd: On The Road To Nashville). 1969 júniusa és 1971 márciusa között 58 The Johnny Cash Show ment le, s ebből az 58 órányi felvételből válogattak össze négy órában 66 zeneszámot a dokumentumösszeállítás szerkesztői, akik narrátornak Kris Kristoffersont kérték fel, de rövid visszaemlékezések erejéig megszólaltatták Cash zenekarának és stábjának néhány tagját, sőt még fiát is, John Carter Cash-t, aki épp az sorozat ideje alatt született és csecsemőként fel is tűnt néhány adásban.  
 
Az akkoriban harmincas évei végén járó Johnny Cash a megszokott kísérői – zenészei (a Tennessee Three és a cool gitárhős, Carl Perkins), felesége (a műsorban néha vicces naiv versikéket is szavaló June Carter Cash) és az ő családjának nőtagjai (The Carter Family), illetve az őket ellenpontozó férfi vokálegyüttes (a közönséget a reklámok előtt villámtréfákkal is szórakoztató Statler Brothers) – mellé minden adásba egy sor sztárvendéget is meghívott, akikkel gyakorta közösen is előadott valamit. A country és folk felől jött zenészek (Loretta Lynn, Tammy Wynette, Pete Seeger, Waylon Jennings, Merle Haggard, Bob Dylan) mellett feltűntek itt a fekete zene nagyjai (Louis Armstrong, Ray Charles, az ifjú Stevie Wonder), a Sun Records-os időszakból való veterán rock’n’roll haverok (a már említett Carl Perkins mellett Roy Orbison, illetve a két és fél perces produkciójával mindent vivő Jerry Lee Lewis) és ifjú rockerek (Credence Clearwater Revival, vagy brit kakukktojásként Eric Clapton), sőt olyan fiatal dalszerző-előadók is, mint Joni Mitchell vagy Neil Young. Az összeállításból az alapvetően konzervatív beállítottságú Cash zenei nyitottsága mellett az is kiderül, hogy nem volt hajlandó alávetni magát semmiféle cenzúrának (légyen szó akár drogtémáról, keresztény hitéről vagy egy kommunista zenész felléptetéséről).  
 
A dupla DVD – a kissé következetlen és eseteges narratív keret ellenére is – remek keresztmetszetét adja a show két évének és az ez idő alatt felvonuló sztárparádénak (igazán csak Dusty Springfieldet hiányolhatjuk), Cash-től is a legnagyobb slágereit halljuk (I Walk The Line, Ring Of Fire, Wanted Man, Folsom Prison Blues, A Boy Named Sue, Man In Black – ez utóbbinak a műsorban volt világpremierje!), és a sztorik is szórakoztatók (a féltékeny June Carter bugyit parancsol a cuki kis Linda Ronstadtra, Hank Williams Jr. váratlanul előkapja apja pisztolyát, hogy Cash-nek ajándékozza stb.). 
QQQQ 
 
EXTRÁK 
 
Magukon a DVD-ken semmi, de a díszes papírtok egy gazdag kiállítású 36 oldalas füzetet is rejt, tartalmas kísérőszöveggel, korabeli fotókkal és újságkivágásokkal. 
QQ
 
2007  Hossz: 98+136 perc  Kiadó: Sony BMG  Hang: angol 5.1