Az 1941-es születésű Mendes csúcskorszaka a hatvanas évek második felére, a hetvenes évek elejére esett, amikor szambás, bossa novás, könnyeden dzsesszes latin popjával ő volt a legnépszerűbb brazil zenész Amerikában és úgy általában a világban is. A modern korhoz igazított, kifejezetten slágeres Timeless visszahozta a mosolygós zongorista csillogását, a következő logikus lépés az volt számára, hogy visszakanyarodjon régi sikerei hangulatához. Az Encanto (bár nem kevesebb vendéggel, de) jóval kevesebb ismert névvel szolgál, az album eleje és vége kötődik jobban a nyugati popzenéhez, a belső mag pedig Mendes lounge-os, de cseppet sem langyos latin világát hozza. 
 
Főleg feldolgozások szerepelnek a lemezen, nyitásként például rögtön egy Bacharach/David-klasszikus: a koktélbárosra vett The Look Of Love-ot Fergie énekli. Egy biztos kezű Will.i.am-szerzemény tölti be a kötelező sikerszám szerepét (Funky Bahia), aztán még ugyanebben a stílusban egy Mendes által már nem először elővett Antonio Carlos Jobim-örökzöld is elhangzik, a titkos csodának számító soul énekesnő, Ledisi közreműködésével (Waters Of March). Utána aztán sorjáznak a hol nyugis, hol tüzes latin pop dalok: Natalie Cole éneke és Sergio egykori lemezkiadó-főnökének, Herb Albertnek a trombitálása a dzsesszes tónusokat erősíti (mindketten egy-egy Jobim-átiratban hozzák formájukat), az olasz Jovanotti közreműködése felfelé, míg Juanes, a kolumbiai popsztár vendégéneke lefelé lóg ki. A végén visszaúsznak a poposabb ritmusok, az Acode című új Mendes-szerzeményben Vanessa da Mata, egy Brazíliában igen népszerű énekesnő dalol tengerparti chill outra, az Agua De Beber című Jobim-feldolgozás naplementés zárószámához pedig még Will.i.am is visszatér (utána még bónuszként két dal eltérő verzióját is megkapjuk – a Zap Mama közreműködésével készült Les Eaux de mars például a Waters Of March francia nyelvű, lazább változata).