Schubert Évát még ma is viszontláthatjuk a színpadon. A fiatalabbak talán már keveset tudnak a fáradhatatlan és örökifjú művésznőről, aki ismertségét filmszerepeinek köszönheti. Játszott az Egy pikoló világosban és a Csodacsatárban is. Schubert Éván az évek alig hagytak nyomot: memóriája és humora is kiváló. Azon töri a fejét, hogy mivel ajándékozza meg legifjabb (perui) mesztic rokonát, akinek kötelező lesz majd magyarul tanulnia. A művésznő nagyon szeretne már egy saját kis dédunokát - ezt Verebes István lányától, Lindától reméli. A vágya (lapzártánkig, tudtunkkal) még nem teljesült.
- Az elmúlt év végén és idén sem kellett unatkoznia...
- Ez az év nagyon sűrű volt, ráadásul beteg is voltam. De azért a jó élmények ébren tartanak Összeállítottam például egy Ady-estet. Amikor itt, a Belvárosban előadtam, telt ház volt. Ismeretlenül jöttek az emberek. A Prima Primissima-gálán tavaly év végén Prima-díjat kaptam. A mostani filmszemlén pedig Életműdíjat ítélték nekem.
- A közelmúltban, pedig kinevezték az értelmi fogyatékkal élők jószolgálati nagykövetévé.
- Igen. Gondolkozás nélkül elvállaltam a felkérést, mert az édesöcsém Down-kóros volt. Tudom, hogy mit jelent egy ilyen gyermek a családban. Anyámnak nem volt egy szabad perce sem. Bár Bárczy Gusztáv professzor azt feltételezte, hogy Zolika maximum 20 évet élhet meg, 42 éves korában halt meg. Szerintem a szeretet tartotta életben. Az igazság, hogy nekem nagy nevelőiskolám volt a testvérem. Elképesztően tiszták voltak az ösztönei és számos finomság volt benne.
- A fáradhatatlanságát jól jelzi, hogy még manapság is számos fellépést vállal.
- Szerencse, hogy még tudok játszani. A Macskajátékban Pásztor Erzsivel lépek színpadra. A színházzal kapcsolatban ötletekért és tanácsért is megkeresnek. Legutóbb például azzal, hogy magyar színházat kellene csinálni az Egyesült Államokban. Szívesen segítek a tervekben, de a tengerentúlra már nem mennék.
- Pedig nagyutazó hírében áll...
- Sok helyen jártam a világban, de a legérdekesebb Mexikó és Kína volt. A mexikóiak elképesztő harmóniában élnek a természettel. Állítólag egyszer egy tudós kísérletet tett rá, hogy megtanítsa őket, hogyan lehet egy évben kétszer vetni. Azt mondták, ezzel ne nyaggassák őket, nekik bőven elég egyszer is. Mintha a régmúltból bennük több minden maradt volna. Kína pedig a különlegességével varázsolt el, ahogy a több ezer éves lelki készenlét még ma is él az emberekben.
- Mi a helyzet a pihenéssel?
- Eddig még sosem pihentem. Ha azt kellene tennem, mindig kitalálok valamit, vagy írok vagy fordítok, esetleg elkezdek rámolni. Most például azt tervezem, hogy vendégeket hívok és főzök valami istenit.
- Fantasztikusan jól néz ki még ma is... és ez nem csupán egy üres bók.
- Rémesen nézek ki. Ha nem lett volna egy műtétem, még ma is fürge lennék. Sajnos egyre nehezebben mozgok. A térdem is rendetlenkedik. Meg kellene műteni, de én semmi pénzért nem megyek kórházba. Inkább tolószékben játszom. Sajnos, az én korosztályomból már sokan elmentek. Megöregedtünk. Idén töltöttem be a hetvenhetet. De lélekben még mindig tizenéves vagyok.
- Mi az, amit még szívesen eljátszana a színpadon?
- Szerepálom mindig van. Jó volna Graham Greene-nek az Utazások nénikémmel című művét színpadra vinni. Csak az a baj, hogy most olyan furcsa világok vannak a színházban. Jobb szeretik az alternatív egyéneket, akik furcsán viselkednek. Én meg túl szabályos vagyok, és túl sokat tudok a szakmáról.
- A tehetség a génekben van. Úgy tudom, Kölcsey Ferenc is a felmenői közé tartozik.
- Így van. A részletekről a bázeli unokaöcsém tudna mesélni. Ő ugyanis nyugdíjaskorára el kezdett családfakutatással foglalkozni. Mindent tud a famíliánkról, már 2700 nevet gyűjtött össze. Ez a hobbija. Utazgat a világban és nyomoz. Egyébként neki van egy mesztic unokája. A fia ugyanis egy perui indiánlányt vett feleségül. Ha rajtam múlik, a gyermeknek muszáj lesz magyarul tanulni. Már ki is találtam, hogy megveszem neki a Frakk-meséket.
- S vajon saját dédunokának mikor vásárolhat majd magyar meseklasszikusokat?
- Úgy ígérte a kis Linda (Verebes István lánya), hogy lesz dédunoka, de Pindroch Csabával, a férjével eddig még nem örvendeztettek meg ezen a fronton. Nincs idejük, mert annyit dolgoznak, mint az őrültek. Nagyon szeretnék egy dédunokát. Az én lányom azt mondta, neki már nem lesz, mert kifutott az időből, pedig egy fantasztikus nő. Annyira önálló ember, hogy azt mondja, hogy ő már nem bírna alkalmazkodni egy férfihoz.
- Viszont egy kis pótlék akad, hisz nemrég kutya is van a családban...
- Milánt, a fekete labradort egy menhelyről hozta a lányom. Olyan édes, hogy nem igaz. Levittük a múltkor egy hétre Verebes Pistiékhez (férje fia - szerk.). Nekik két nagy skót juhász kutyájuk van, jó nagy dögök. Aggódtam is, hogy mi lesz majd Milánnal, hisz ő egy érzékeny, kifinomult kutya. Egy nap múlva Pista közölte a telefonba, hogy semmi baj, Milán átvette a parancsnokságot: a másik két kutya folyamatosan lohol utána. Amikor érte mentünk, fején volt egy összelapított labda, mint az operaház fantomja, úgy rohangált.
- Ez az év nagyon sűrű volt, ráadásul beteg is voltam. De azért a jó élmények ébren tartanak Összeállítottam például egy Ady-estet. Amikor itt, a Belvárosban előadtam, telt ház volt. Ismeretlenül jöttek az emberek. A Prima Primissima-gálán tavaly év végén Prima-díjat kaptam. A mostani filmszemlén pedig Életműdíjat ítélték nekem.
- A közelmúltban, pedig kinevezték az értelmi fogyatékkal élők jószolgálati nagykövetévé.
- Igen. Gondolkozás nélkül elvállaltam a felkérést, mert az édesöcsém Down-kóros volt. Tudom, hogy mit jelent egy ilyen gyermek a családban. Anyámnak nem volt egy szabad perce sem. Bár Bárczy Gusztáv professzor azt feltételezte, hogy Zolika maximum 20 évet élhet meg, 42 éves korában halt meg. Szerintem a szeretet tartotta életben. Az igazság, hogy nekem nagy nevelőiskolám volt a testvérem. Elképesztően tiszták voltak az ösztönei és számos finomság volt benne.
- A fáradhatatlanságát jól jelzi, hogy még manapság is számos fellépést vállal.
- Szerencse, hogy még tudok játszani. A Macskajátékban Pásztor Erzsivel lépek színpadra. A színházzal kapcsolatban ötletekért és tanácsért is megkeresnek. Legutóbb például azzal, hogy magyar színházat kellene csinálni az Egyesült Államokban. Szívesen segítek a tervekben, de a tengerentúlra már nem mennék.
- Pedig nagyutazó hírében áll...
- Sok helyen jártam a világban, de a legérdekesebb Mexikó és Kína volt. A mexikóiak elképesztő harmóniában élnek a természettel. Állítólag egyszer egy tudós kísérletet tett rá, hogy megtanítsa őket, hogyan lehet egy évben kétszer vetni. Azt mondták, ezzel ne nyaggassák őket, nekik bőven elég egyszer is. Mintha a régmúltból bennük több minden maradt volna. Kína pedig a különlegességével varázsolt el, ahogy a több ezer éves lelki készenlét még ma is él az emberekben.
- Mi a helyzet a pihenéssel?
- Eddig még sosem pihentem. Ha azt kellene tennem, mindig kitalálok valamit, vagy írok vagy fordítok, esetleg elkezdek rámolni. Most például azt tervezem, hogy vendégeket hívok és főzök valami istenit.
- Fantasztikusan jól néz ki még ma is... és ez nem csupán egy üres bók.
- Rémesen nézek ki. Ha nem lett volna egy műtétem, még ma is fürge lennék. Sajnos egyre nehezebben mozgok. A térdem is rendetlenkedik. Meg kellene műteni, de én semmi pénzért nem megyek kórházba. Inkább tolószékben játszom. Sajnos, az én korosztályomból már sokan elmentek. Megöregedtünk. Idén töltöttem be a hetvenhetet. De lélekben még mindig tizenéves vagyok.
- Mi az, amit még szívesen eljátszana a színpadon?
- Szerepálom mindig van. Jó volna Graham Greene-nek az Utazások nénikémmel című művét színpadra vinni. Csak az a baj, hogy most olyan furcsa világok vannak a színházban. Jobb szeretik az alternatív egyéneket, akik furcsán viselkednek. Én meg túl szabályos vagyok, és túl sokat tudok a szakmáról.
- A tehetség a génekben van. Úgy tudom, Kölcsey Ferenc is a felmenői közé tartozik.
- Így van. A részletekről a bázeli unokaöcsém tudna mesélni. Ő ugyanis nyugdíjaskorára el kezdett családfakutatással foglalkozni. Mindent tud a famíliánkról, már 2700 nevet gyűjtött össze. Ez a hobbija. Utazgat a világban és nyomoz. Egyébként neki van egy mesztic unokája. A fia ugyanis egy perui indiánlányt vett feleségül. Ha rajtam múlik, a gyermeknek muszáj lesz magyarul tanulni. Már ki is találtam, hogy megveszem neki a Frakk-meséket.
- S vajon saját dédunokának mikor vásárolhat majd magyar meseklasszikusokat?
- Úgy ígérte a kis Linda (Verebes István lánya), hogy lesz dédunoka, de Pindroch Csabával, a férjével eddig még nem örvendeztettek meg ezen a fronton. Nincs idejük, mert annyit dolgoznak, mint az őrültek. Nagyon szeretnék egy dédunokát. Az én lányom azt mondta, neki már nem lesz, mert kifutott az időből, pedig egy fantasztikus nő. Annyira önálló ember, hogy azt mondja, hogy ő már nem bírna alkalmazkodni egy férfihoz.
- Viszont egy kis pótlék akad, hisz nemrég kutya is van a családban...
- Milánt, a fekete labradort egy menhelyről hozta a lányom. Olyan édes, hogy nem igaz. Levittük a múltkor egy hétre Verebes Pistiékhez (férje fia - szerk.). Nekik két nagy skót juhász kutyájuk van, jó nagy dögök. Aggódtam is, hogy mi lesz majd Milánnal, hisz ő egy érzékeny, kifinomult kutya. Egy nap múlva Pista közölte a telefonba, hogy semmi baj, Milán átvette a parancsnokságot: a másik két kutya folyamatosan lohol utána. Amikor érte mentünk, fején volt egy összelapított labda, mint az operaház fantomja, úgy rohangált.
Június 1-3. között egy különleges, királyi lakomának bárki részese lehet a Budavári Libamájfesztiválon.
Copyright © 2012
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
Pesti Est Kft. az Est Media Group tagja.
|
Iratkozz fel RSS-hírcsatornáinkra!
Programot ajánlok|Impresszum|Médiaajánlat|Felhasználási feltételek