A két összekapcsolt dalcím nyomán elkeresztelt új album (kb. „zúg a fülünk, játszunk vég nélkül”) furcsa kakukktojás a Sigur Rós eddigi négy sorlemeze után: míg az 1997-es bemutatkozó Von egyfajta útkereső, az 1999-es Agaetis Byrjun már egy magabiztos lemez volt, a 2002-es ( ) pedig a maga tökéletességével már-már a zsenialitás határát súrolta, amitől a 2005-ös Takk sem sokkal maradt le, addig a Med sud í eyrum vid spilum endalaust több szempontból is zavarba ejtően más elődeihez képest. A reykjaviki poszt-rock kvartett szakított eddigi megszokásaival és jól bevált megoldásaival: most először nemcsak Izlandon, hanem New Yorkban, Londonban (például a legendás Abbey Road stúdióban), sőt Havannában is dolgoztak a felvételek során, de a legszembetűnőbb változás, hogy a számok rövidebbek (ezúttal csupán két kilencperces kompozíció található a lemezen), felszabadultabbak és csupaszabbak elődeiknél – a Heima forgatása során megtapasztalt puritanizmus tudatos átültetése érezhető az anyagon. Bár a beharangozó kislemezdal, az albumot nyitó Gobbledigook minimalista akusztikus hangzásával, törzsi zakatoltságával és lalázó vokáltémájával sok rajongót megrémisztett, azért a folytatásnak megvan a maga Sigur Rós-os hangulata: a himnikusabb, gyorsabb dalok (Inní mér syngur vitleysingur, Vid spilum endalaust), a lecsupaszított gitár- vagy zongorajátékra épülő lassabb szerzemények (Gódan daginn, Med sud í eyrum, Illgresi, Fljótavík), a kilencperces darabok (a 2002-es album hangulatát idéző Festival, illetve a londoni szimfonikusokkal és fiúkórussal felvett Ára Bátur), vagy az All Alright című angol(!) nyelvű zárószám mind felmutatják ilyen vagy olyan módon a zenekar különböző erényeit, ám a popzenei közelítés és a könnyebb befogadhatóság mellett ezt az anyagot albumszinten már nem jellemzi olyan látványos művészi egység és összeszedettség, mint elődeit. 
 
(A legvérmesebb rajongóknak érdemes megrendelniük a Med sud í eyrum vid spilum endalaust különleges, számozott kiadását, ahol egy kulisszák mögötti felvételeket tartalmazó DVD és egy közel 200 oldalas fotóalbum is betekintést nyújt a lemez munkálataiba.)