A pop-rock producerként (Arctic Monkeys: Favourite Worst Nightmare, The Last Shadow Puppets: The Age Of The Understatement, Klaxons: Myths Of The Near Future) is nagymenő James Ford és druszája, James Shaw 2008 nyarán néhány nap eltéréssel két Simian Moblie Disco kiadvánnyal is meglepték híveiket: előbb megjelentették az egy évvel korábbi stúdióalbum dalait mások átértelmezésében tartalmazó, nem túl izgalmas remixlemezt (Sample And Hold – Attack Decay Sustain Release Remixed), majd az élőben rögzített Fabriclive.41 mixalbumot is, DJ-munkásságuk újabb lenyomataként (a kép pedig akkor lesz teljes, ha a mások – például a Klaxons, a Go! Team, a CSS, a Rapture vagy Armand Van Helden – számára készített SMD-remixek is egyben szerepelnek majd egy szép kollekcióban). Fordék eddigi – újságmellékletben és hivatalosan kiadott – mixalbumaik számát a Mixmag magazin 2008. januári számához összedobott 2007 End Of Year Rave-Uppal gyarapították év elején, most pedig az egyik legnevesebb mixszériába is bekerült a nevük.  
 
Az 1999-ben megnyitott és még mindig menő londoni Fabric klub 2001-ben indította kétféle mixlemez szériáját: a Fabric és Fabriclive darabjai havonta felváltva jelennek meg (az előbbiekhez a felkért DJ-k, művészek stúdióban, számítógépen rakják össze a programot, az utóbbiak a klubban leadott szettek rögzített változatai – sőt ma már rendszeres fabric podcast formájában is elérhetővé váltak a neten). A SMD az általában nyersebb hangzású Fabriclive széria 41. darabját mixelte össze: egy maximálisan stílbe illő 72 perces albumot. Minimál techno, elektro-diszkó, fidget-house, fortyogó acid és bármi egyéb néven nevezett alfajok, friss és időtlen tételek állnak össze a szerteágazó stílusok ellenére igen egységes, élvezetes és erősen táncba hívó folyammá. Előadók tekintetében többnyire a föld alatt maradunk, a divatosságot a Hercules And Love Affair-féle Blind egyik remixe vagy egy újabb DFA-üdvöske, a Shit Robot biztosítja, a klasszikus réteget a Metro Area, Plastikman vagy Green Velvet egy-egy darabja, a saját szerzemények közül itt az Attack Decay Sustain Release albumról méltatlanul lehagyott Simple tündököl, a mi magyar keblünk a mixlemez közepére elhelyezett Huncut Hacuka című játékos Fine Cut Bodies-felvétel miatt dagadhat (arra ugyanis muszáj felkapni a fejet), a zárás pedig egy stílusosan elütő darab, Scott Walker utolsó próbálkozása a Walker Brothersszel 1978-ból (a Nite Flights album David Bowie által is feldolgozott címadó dal).