Súgó: Családi tradíció nálatok az ír sztepptánc, vagy puszta véletlen, hogy mind a négyen táncosok lettetek?

Michael Patrick Gallagher: A szüleink nem táncoltak, de van egy nagynénink, aki mindig bátorított minket, nekem is ő vette az első pár tánccipőmet. Gyerekkoromban Donegalban éltünk, ez vidéken van, Írország észak-nyugati részén, ahol az ír táncon kívül nincs sok más hobbira lehetősége egy gyereknek, ezért is támogatták annyira a szüleink, hogy táncolni tanuljunk. De például a legtöbb általános iskolában van kezdő ír sztepp óra, ezért sokan elkezdik, lehet hogy nem lesz mindenkiből profi táncos, de legalább egyszer mindenki megpróbálja.

S.: Gondoltad, hogy profi lesz belőled, amikor nyolc évesen elkezdtél táncolni?

M.P.G.: Nem. Gyerekkoromban még nem voltak professzionális ír tánc show-k, ezért nem is számítottunk rá, hogy ebből egyszer majd akár meg is élhetünk. Az egész az 1994-es Eurovíziós fesztivállal kezdődött, ott táncoltak először show-jelleggel ír szteppet, és az ottani siker után indult el az első Riverdance előadás, amihez 1996-ban csatlakoztam én is. Most, hogy az ír tánc ilyen népszerű lett, a mai gyerekek már úgy kezdenek táncolni, hogy tudják, ha elég szorgalmasak és tehetségesek, akkor a végén meg is élhetnek ebből, turnézhatnak, bejárhatják a világot valamelyik show-val.

S.: Változott ettől maga a tradicionális ír sztepptánc is?

M.P.G.: Igen. Én versenyszerű ír tánccal kezdtem (kétszer nyert világbajnokságot, a szerk.), ez egy nagyon szigorú világ. A versenytáncban nem használhatjuk a karunkat tánc közben, végig szorosan a test mellett kell tartani. Ha csak egy kis rés is van a test és a karok között, azért már pontlevonás jár. De ugyanígy árgus szemekkel nézik a lábtartást is. Tradicionális, nehéz anyagokból készült ruhákat kell viselni versenyeken, nem állhatsz oda akármiben. A showtánc viszont az utóbbi években rengeteget fejlődött. Sokat használjuk a karunkat is, amit eleinte nehezemre is esett megszokni, de ez így sokkal látványosabb, és végül egyszerűbb is így táncolni. A lépéseket is sokkal szabadabban lehet kombinálni egy ilyen előadásban. A kosztümökről nem is beszélve.

S.: Van valamilyen különösebb oka annak, hogy a tradicionális ír táncban nincsenek karmozdulatok?

M.P.G.: Sok történet kering erről, de a pontos okát senki sem tudja. Van, aki szerint azért alakult így, mert a katolikus egyház a XVIII.-XIX. században ellene volt bármiféle fizikai kapcsolatnak nők és férfiak között, így az oldalukhoz szorított karral nem tudtak tánc közben érintkezni, mások szerint meg azért alakult ki, mert a pubokban, házikókban annyira kevés volt a hely, hogy a karjukat már nem tudták mozgatni tánc közben az emberek.

S.: Catherine, mennyiben más ez a show, mint a többi ír tánc előadás?

Catherine Gallagher: A tradicionális ír zenék mellett más zenei stílusokra is készítettem koreográfiát. Modern ír zenét, jazzt, drum and bass-t és klasszikus feldolgozásokat is használtam. Az egyik legnépszerűbb számunk például Brahms: Magyar táncok című művére készült. A koreográfiában táncolunk zászlókkal is. Az alapokon túl az ír tánc színeit szeretném megmutatni.

S.: Michael Patrick, mi lesz a te szereped az előadásban?

M.P.G.: Lesz szólóm, és természetesen Catherine-nel is fogok táncolni egy duettet. Valamint ma reggel érkezett az öcsénk, George Bernard, ő most épp a próbateremben gyakorol, és hárman együtt is fogunk táncolni. A negyedik testvérünk, Barry Jhon is jött volna, de most éppen Chilében turnézik a Lord of the Dance társulatával. De így is ez lesz az első alkalom, hogy mi hárman testvérek együtt leszünk a színpadon, amit már nagyon várunk. Még a szüleink is ideutaznak Írországból, hogy lássák az előadást.