Súgó: Elsőre felvettek a főiskolára. Hogy telt az a négy év, milyen útravalót kaptál?

Szakácsi Sándor: Az életben nincs útravaló, az életet napról napra kell élni és megtapasztalni. Az élet egy folyamatos iskola, folyamatos önismereti gyakorlat.

S.: A színházigazgatók rémálma, ha az esti előadás veszélybe kerül. Több alkalommal mentettél meg produkciót, beugrásaidról legendák keringenek.

Sz. S.: A leghíresebb a Vígszínházban történt, egy hét alatt három főszerepbe ugrottam be. Emlékezetes még, hogy Koncz Gábor betegsége miatt két nap állt rendelkezésemre, hogy a Harag György rendezte Úri muri Szakhmáry Zoltánját eljátsszam. Fiatal voltam, bizonyítani akartam, jól fogott az agyam, és éjszaka is tanultam. A sikeres beugrások után halálra dicsértek, a következő előadásoknál mégsem vettek figyelembe, ezért 12 év után eljöttem.

S.: Socino, La Mancha, Trigorin. E szerepeket Darvas Iván mellett te is eljátszottad. Az Őfelsége komédiásában együtt hódítottátok meg a közönséget.

Sz. S.: Nem szeretem a párhuzamokat és az összehasonlítgatásokat, ez a véletlen műve volt. Darvas Ivánt tisztelem és becsülöm, nagy örömmel játszottam vele. A Bulgakov-darabban a Vígben egy hősszerelmest alakítottam, pár éve az Új Színházban XIV. Lajos lehettem. Don Quijote többször is visszatért az életembe, a musicalon kívül Vészi Endre darabjában és rádiójátékban is alakítottam a lovagot.

S.: Páskándi Géza három drámájában is játszottál főszerepet. Mi a közös a darabokban, illetve a figurákban?

Sz. S.: Géza Erdélyből érkezett, sokat beszélgettünk, barátok lettünk. A Tornyot választok, Vendégség, A költő visszatér című darabjaiban a be nem hódolás, a hősök forradalmi igazságszeretete a közös motívum.

S.: Páskándi halálával a történelmi vonal nem szakadt meg. Pozsgai Zsolt remek színdarabjai is a magyar historikum különböző eseményeit vizsgálják, korszakait boncolgatják.

Sz. S.: Sorsszerű ajándék ez. Őze Áron szólt, hogy dolgozhatnánk együtt, ők ezt már korábban megtették. Közösen alapítottuk a Pécsváradi Szabadtéri Várszínházat. Zsolt azóta folyamatosan írja a darabokat, a Szeretlek, fény Álmos szerepét külön nekem írta. A darab cselekménye ott játszódik, ahol a történelmi esemény a valóságban lejátszódott.

S.: Több nagyszerű musical, rockopera (Popfesztivál, La Mancha Lovagja, Evita, Kőműves Kelemen) részese lehettél. A műfajt a közönség imádja, a kritikusok többnyire fanyalognak. Te hogy vagy ezzel?

Sz. S.: A musical nem egyenlő a rockoperával, ez utóbbit a kritika is elfogadta. Én az összes zenés műfajt szeretem, például a József Attila Színház Me and My Girl című előadására ma is büszke vagyok. Ha valamilyen okból hosszabb ideig nem játszom zenés színházat, hiányozni kezd.

S.: Talán a legnehezebb monodrámát játszani. Kevesek képesek egy-másfél órán át lekötni a nézők figyelmét. Korábban Csontváry, II. Richárd, legutóbb Villon hozott számodra szép sikert. Van titkos recepted?

Sz. S.: Nagyon szeretek egyedül játszani, nem kell alkalmazkodni, én szabom meg az előadás menetét. Szabadságot, plusz energiát ad. Csak elkezdeni nehéz. Szeretem a közönség közelségét, a fizikai kontaktust. Szeretem és érzem az embereket, ők is engem, és ez óriási dolog, mert ma nem ilyen világban élünk.

S.: Tizenötödik szezonodat töltöd a Pesti Magyar, korábban Nemzeti Színház társulatában. Hazaérkeztél?

Sz. S.: Soha nem éreztem még, hogy valaminek vége. Állomások vannak. Az emberek belealusszák magukat a tegnapi holnaputánba. Itt jól érzem magam, persze adódnak problémák, de ezek ránk tartoznak. Több helyre is hívtak vendégszerepelni, de utána jólesik visszatérni.