Fidelio Súgó: Amikor megtudtam, hogy ez a turné lesz, szinte fölsikítottam örömömben.

Básti Juli: Mi is nagyon örültünk! Bár, meg kell mondjam, amennyire örülök, annyira félek is. Húsz év telt el. Reszketek attól, hogy ilyen idős korunkban csupa olyan számot fogunk énekelni, ami fiataloknak való! Azért volt ez fantasztikusan erős, mert pontosan akkor énekeltük, amikor megtörténtek velünk azok a dolgok, amikről a dalok szólnak. Utólag beszélni ugyanarról, furcsa érzés. Szerintem velünk egykorú emberek ülnek majd a nézőtéren, akik akkor voltak fiatalok, és akiknek ugyanazt jelentette, mint nekünk. Tartok tőle, hogy nagy nosztalgiázás lesz, amit amúgy nem nagyon szeretek.

FS: Miért?

BJ: Nem tudom. Egy csomó mindenre nem is emlékszem. Nem tartom számon. Nem érek rá ezzel foglalkozni, sok dolgom van. Mindenki, aki megkeres, óhatatlanul az elejétől kérdez. És akkor nekem bányásznom kell a gondolataimban. A válaszaim mindig ugyanazok, mert csak ez az egy életem van - szerintem nem is olyan érdekes. Nem is tudom, mit kéne ezzel kezdenem.

FS: Vitatkoznék azzal, hogy csak ötvenévesek ülnek majd a nézőtéren. Az én korosztályomban is rengetegen várják már.

BJ: Maga nyolc-tíz éves lehetett, amikor ez megjelent! Akkor hallgatta?

FS: Dehogyis! Gimnazista koromban. Kultuszlemez volt, fű alatt terjedt...

BJ: Ez akkor még forgott? Tudtak arról, hogy létezik egy ilyen lemez? De jó! Ezt nem gondoltam volna! Nagyon hamar elfogyott az üzletekből, és nem is lett második kiadása, csak tavaly. Pedig rengetegen keresték. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért nem nyomták újra. Mi lehet a válasz erre? Fogalmam sincs. Mivel ezzel utána nem nagyon foglalkoztak, az ember joggal hiheti, hogy mégsem volt annyira fontos és jó... Persze azóta kértük a Dést meg a Bereményit, hogy írjanak nekünk új lemezt. De nem írtak.

FS: A dalszövegek elég erősek, sűrítettek. Az rendben, hogy akkor énekelték, amikor megtörténtek a dolgok, de nem lehet, hogy ez a húsz év átértékelt bizonyos ügyeket, és mást jelent egy-egy sor, mint akkor?

BJ: Igen, van, ami mást jelent, ezt már most érzem, ahogyan hallgatom őket. Viszont nem lehet másképp énekelni. Ez nem olyan, mint egy zongoradarab, ami teljesen máshogy szól, ha tizennyolc, vagy ha ötvenévesen játsszák. Itt a zene a szöveghez, a szöveg a zenéhez van kötve. Nagyon behatárolt dolog.

FS: A koncertturné kinek az ötlete volt?

BJ: Azt hiszem, Geszti Margit, a Sony BMG igazgatónője fejéből pattant ki. Valamelyik tévében léptünk fel Udvaros Dorottyával és Hernádi Judittal. Valószínűleg akkor juthatott eszébe. Egy hónap múlva már meg is volt a terv.

FS: Emlékezett a dalokra, a szövegekre?

BJ: Nem, nem is énekeltük azóta. Nagy fájdalmam volt, hogy nem tudtunk vele koncertezni, de mindannyian nagyon elfoglaltak voltunk. A stúdióban pedig csak két vagy három napunk volt a felvételre, és akkor ott volt előttünk a szöveg. Tehát ezeket a dalokat egyáltalán nem tanultuk meg. Most, hogy újra elővettük, persze rémlett valami, mert hallgattam néhányszor, de az ember nem hallgatja saját magát túl sűrűn... És szó van róla, hogy Bereményi ír pár új dalt, és lesz közös dalunk is.

FS: Hogy fog kinézni a koncert?

BJ: Egyelőre fogalmam nincs. De az biztos - ami nagyon helyes -, hogy nem akarunk színházi estét. Egyszerű koncert lesz, élő zenekarral: bejössz, elénekled, kimész, vársz... Nem szabad show-műsorra számítani, mert az nem való se az anyaghoz, se hozzánk. Hamarosan lesz egy közös beszélgetés, aztán négy napom Déssel a saját dalaimra. És a bemutató előtt öt napunk lesz, hogy összerakjuk az egészet. Jézusom! Na, most nem kellett volna megnéznem a naptáramat! Izgulok, mert - persze, mint mindenre - kevés az idő. Ugyanakkor nagyon várom, mert fontos esemény az életemben. Megpróbálom hátraszorítani magamban az állandó aggodalmaskodást. Örülök, mindenféle megkérdőjelezés nélkül! Soha nem énekeltem még koncerten, épp most kell elkezdenem? De majd lenyugszom. Most egyelőre ott tartok, hogy jobban szeretném nézni...

Forrás: Fidelio Súgó