- Elég keveset hallani a születésnapotokról, pedig tíz év egy független társulat esetében nem kevés. Ez szándékos?

- Most itt van a Súgó címlapján. Ennél jobb reklám nem kell.

- Az első pillanatban tudtad, hogy kikkel akarsz dolgozni?

- A Népi rablétnél fontos szempont volt, hogy tudjanak néptáncolni a szereplők. Alapvetően a régi Arvisurából hívtam a kollégákat, de volt, akiket más munkákból ismertem. Később minden előadás után igyekeztem azokban gondolkodni, akikkel jó volt együtt dolgozni.

- Mitől jó valakivel dolgozni, és nekik mitől jó veled?

- Nekik azért, mert fontos számomra, hogy a színésznek sikerélmény legyen a munka. Addig nem megyünk tovább egy-egy figurával, addig csiszoljuk, amíg olyan nem lesz, mint amilyennek elképzeltem, amikor leírtam, vagy a színész segítségével, jobb, mint amilyennek elképzeltem. Azzal tudok dolgozni hosszútávon, aki kellően felkészül a próbákra, és akiben az évek múltán is van motiváció... Szinte véletlen, ha valaki bekerül: annak idején Tóth Jocó, nem olyan rég Szamosi Zsófi , legutóbb pedig Roszik Hella és Friedenthal Zoltán lett a társulatunk tagja.

- A POSZT szakmai beszélgetésén A Démon Gyermekeivel kapcsolatban elhangzott, hogy többek szerint az utóbbi időben nagyon egyformák az előadásaitok. Ott elég kevés időd volt reagálni, viszont kíváncsi vagyok, mit gondolsz erről.

- A barátaink Pécsett ennél árnyaltabban fogalmaztak, de tény, hogy az első pillanattól kezdve voltak ellenségeink. Ez természetes. Igen, vannak, akik azt mondják, hogy egyformák, unalmasak az előadásaink. Tudomásul veszem, még akkor is, ha a világ legunalmasabb emberei mondják ezt. Mi egy elég sajátos, jellegzetes színházi stílust képviselünk. Akinek nem tetszik, vagy már unja, az ne jöjjön el legközelebb! A Szkéné úgyis tele lesz. El tudom képzelni, hogy az énekbeszédet például egyesek önismétlésnek gondolhatják, de ez a forma engem még mindig érdekel. Még nem jártam a végére.

- Mit értesz az alatt, hogy nem jártál a végére?

- Van még benne lehetőség. Ha egy új előadáson gondolkodom, és úgy álmodom meg, hogy a hős egy bizonyos ponton énekelni fog, nem hessegetem el a gondolatot, azért mert X.Y. ezt majd unni fogja. Egyébként abban valóban egyformák az előadásaink, hogy mindegyik kiemelkedően magas színvonalat képvisel. Úgy érzem, hogy egyre keményebben tudunk dolgozni, egyre mélyebb és pontosabb előadásokat hozunk létre, és biztos vagyok benne, hogy társulatunk életében ez csak az első tíz év volt.

- A nemcsere is visszatérő elem.

- Ezt sem én találtam ki. Van ennek komoly színházi hagyománya. Mondhatnék példákat akár az ókorból vagy épp a közelmúltból. Mi először a Gyévuskában használtuk, amikor Szalontay Tünde játszotta Kovács hadnagyot. Mégpedig azért, mert az ő fizimiskájára, személyiségére tudtam leginkább elképzelni ezt a szomorú katonát. A Démonban leginkább Friedenthal Zolit tudtam elképzelni a kislánynak, Thuróczy Szabolcsot az anyósnak, és innentől egy teljes nemcserével tűnt izgalmasnak az egész.

- Most mire készültök?

- Szinte kész az új előadás: A Soha Vissza Nem Térő. Még nincs sem díszlet, sem jelmez, és az utolsó harmadán kell még dolgoznunk egy picit, de azért már megáll a lábán. A nézők is megnézhetik majd december 6-án este azon a fesztiválon, ahol az elmúlt tíz év összes előadását eljátsszuk. A rendes bemutató majd február 1-jén lesz. Ahhoz, hogy ilyen jól tudjunk működni, mindenképpen fontos, hogy itt a Szkénében dolgozhatunk. Az évek során mi lettünk az „egyenlők között az elsők”, olyan értelemben, hogy mi játsszuk a legtöbbet, havi 10-12 előadást, és nekünk van a legnagyobb közönségünk. Idén viszont, habár két darabot próbálunk, csak egy bemutatót tartunk, mert megint csak 40 millió forintot kaptunk a Nemzeti Kulturális Alaptól. Ha kettőt mutatnánk be, az padlóra küldene bennünket anyagilag. 60 millióra számítottam, most, hogy a Krétakör kiszállt a kiemelt alternatív keretből, de a kurátorok nem így döntöttek. Idén szeretném rendbe tenni magunkat pénzügyileg, hogy jövőre megint úgy dolgozhassunk, mint eddig.

Forrás: Fidelio Súgó