- Mi a véleményed, a hallássérültek mennyire vannak hátrányos helyzetben ma Magyarországon? 
 
- Sándor Éva, 29 éves, a http://hallokas.freeblog.hu szerkesztője: Erről azt gondolom, hogy fontos a viszonyítási alap. 50 évvel ezelőtt jóval nehezebb helyzetben voltak a fogyatékos emberek, mint manapság. Tehát elmondhatjuk, hogy fokozatosan, de egyre inkább javul a helyzet. Lehet persze türelmetlenkedni, sőt kell is, mert ez viszi előre a dolgokat. Ha viszont a hallássérültek helyzetét az ép hallásúakhoz viszonyítjuk, akkor még nagy különbségeket lehet észrevenni. Különösen a jelelő, teljes halláskieséssel élő sorstársaim ütköznek komoly nehézségekbe. Én magam - a súlyos nagyothallásom ellenére - hallókészüléket viselek és beszélek, s összességében jól elboldogulok a halló társadalomban. Emiatt nem is szorulok jeltolmácsra, az ügyeim többségét önállóan is el tudom intézni. De ezzel nem minden hallássérült társam van így... 
 
- Szerinted változott bármit is a hallássérültek megítélésük, mondjuk az elmúlt tíz évben? 
 
- Nem vettem észre az emberek hozzáállásában drasztikusabb változást. Inkább csak olyan finomságokat a szolgáltatók részéről, minthogy egyre több műsort feliratoznak a tévében (bár a két nagy kereskedelmi csatornán mintha csökkent volna a kedv a feliratozásra nyár óta), sőt a mozikban sem szinkronizálnak már mindent. Hallottam az indukciós hurkok kiépítéséről is, de erről a mozikban semmiféle információval nem találkoztam. (Igaz, a neten utána lehet nézni.) Ami pedig a hétköznapi embereket illeti: nekem alapvetően jók a tapasztalataim velük kapcsolatban. Túlnyomó többségük kedves, türelmes, megértő és segítőkész. Ez utóbbinál mindössze annyi a gondjuk, hogy nem tudják, hogyan segítsenek nekem. De nem is kell tudniuk (én sem tudtam, hogyan kell segíteni egy vak embernek, míg el nem mondták). Úgy gondolom, nekem kell elmagyaráznom nekik, mire lenne szükségem ahhoz, hogy jól értsem őket. Ez általában megoldja a problémákat, de legalábbis mindkettőnk számára könnyebbséget jelent. Természetesen akadnak olyan emberek, akik - hogy úgy mondjam - nem tudnak kedvesek és megértőek lenni. A viselkedésük ennek megfelelő... De őket is meg tudom érteni - még ha az adott helyzetben nagyon rosszul is esik vagy bosszant a bánásmódjuk -, nekem is szokott rossz napom lenni, illetve tisztában vagyok azzal, hogy a fogyatékossággal szembesülni nagyon nehéz. Vannak olyanok, akiknek meg különösen az. 
 
- Mi az az egyszerű hétköznapi dolog, ami az ép embereknek annyira egyértelmű és egyszerű, de egy hallássérültnek például komoly nehézséget, vagy ha nem is nehézséget, de gondot okoz? 
 
- Például az üvegfal a postán vagy a hivatalokban. Meg ha oldalt ülnek nekem az ügyintézők és a számítógépet nézik, ahelyett hogy rám néznének (a szájról olvasás miatt fontos). (Azért ezeket a helyzeteket egy udvarias kéréssel meg lehet oldani.) Az, ha a járműveken csak bemondják a következő megállót, de nem írják ki - mert pl. nincs kiíró táblájuk, vagy elromlott. Különösen bosszant az, hogy egyre több buszról tűnik el a megállókat felsoroló tábla. Különösen akkor vagyok szorult helyzetben, amikor pl. a jármű vezetője valami közleményt mond be a hangosbemondóba (pl. garázsmenet, vagy nem megy tovább a busz stb.), ezeket én egyáltalán nem értem. Hasonló a helyzet az orvosi rendelőkben, amikor a hangosbemondón szólítják név szerint a beteget. (A sorszámosztó megoldaná ezt a problémát, de még mindig kevés helyen van). Hallássérülésem miatt nem tudok telefonálni, ennél fogva minden olyan ügy, amit telefonálással lehetne elintézni (pl. időpontkérések), számomra nem megoldható. Ilyenkor kénytelen vagyok megkérni valakit, hogy telefonáljon a nevemben. Néha ez nagyon körülményes. Ezen a témán belül különösen az audiológiákra, hallókészülék-szalonokra vagyok mérges, akik eleve hallássérült emberekkel dolgoznak, mégis telefonos bejelentkezést kérnek. Azt is hozzá kell tennem, hogy sok helyen megértik a problémámat, ha szólok nekik, és adnak egy e-mail címet, ahol bejelentkezhetek. (Ahol ezt nem tették meg, oda nem mentem vissza). Viszont vannak súlyosabb témák is a telefonálással kapcsolatban: nem tudnék mentőt/tűzoltót hívni, vagy akár csak egy vízszerelőt sürgős esetben... 
 
- Mi az az egy dolog, amit Te, mint hallássérült kérnél/kiemelnél; egy olyan gondolat amit szeretnél eljuttatni mindenkinek? 
 
- Ne kezeld tabuként a fogyatékosságot. Merj kérdezni. Nekünk is ez a jobb. 

Forrás: Est.Tv Magazin