- Megpróbálok szóhoz jutni köztetek, bár már most látom, hogy nem lesz könnyű. Bemelegítésként egy könnyű kérdés: kinek milyen szerep jut karácsonykor?  
 
- Bakáts Tibor: Én mindent csinálok: főzök, terítek, varrok, de ötre mindig kész vagyok (nevet). Nyolckor kelek, elsőként baltával meg késsel kifaragom a karácsonyfa talpát, aztán jöhet a többi meló. Régebben azért ez is könnyebb volt, akkor még másmilyenek voltak a fák. No, de mindegy. Nálunk is, mint mindenkiné, van ajándék karácsonykor, de a legnagyobb ajándék, hogy mindig nagyon szép fánk van. Osztrák stílusban egyszínű díszekkel. 
 
- Tilla: Nekünk is ilyen karácsonyfánk szokott lenni, de nekünk nem osztrák, hanem amerikai stílusú, de így is zsúfolásig tele dísszel. Egy dolgot nem mertünk még kipróbálni, azt, amit filmeken is lehet látni, hogy teljesen fehér a fa. Egyszer talán kipróbáljuk, de azért bennünk van, hogy ez a típusú fa eléggé irodai hangulatú, mint amikor belépünk egy bank előterébe. Nálunk egyébként általában a piros díszek dominálnak. 
 
- Egyrészt teljesen eltereltétek a szót, másrészt Ada szóhoz sem jutott mellettetek.  
 
- Viva Ada: (nevet) Semmi gond, figyelek és tanulok. Nekünk tavaly volt az első karácsonyunk, amikor úgy gondoltuk, hogy már értik a dolgot a gyerekek, így éjszaka nekiálltunk feldíszíteni a fát és becsomagolni az ajándékokat. Hajnali háromra el is készültünk mindennel. 
 
- Tilla: De miért éjszaka? 
 
- Bakáts Tibor: Ne vágj közbe! 
 
- Viva Ada: Mivel a fiúkat nem tudtuk hova rakni, ezért maradt minden éjszakára. Egyébként a fa kb. tíz percig nézett ki úgy, ahogy kell, aztán megtámadták és lebontották. Arra viszont rájöttünk, hogy nem kell becsomagolni az ajándékokat, mert az nem túl izgalmas nekik, persze, amint kibontottuk közösen és meglátták, hogy mi van benne, úgy már sokkal izgibb volt (nevet). 
 
- És a szaloncukorral hogy álltok? Ti is lopkodtátok a fáról gyerekkorotokban?  
 
- Tilla: Nem, én még mindig ezt csinálom (nevet). Kiveszem és visszahajtogatom a papírt, hogy úgy tűnjön, mintha még lenne benne. 
 
- Bakáts Tibor: Nekem a kutyám tudta úgy lopni a szaloncukrot, hogy visszacsomagolta. 
 
- Viva Ada: A mi kutyánk általában úgy lopott szaloncukrot, hogy ledöntötte az egész fát. 
 
- Nah, akkor ezt is megtárgyaltuk. Ajándékvásárlás utolsó pillanatban vagy hetekkel, akár hónapokkal korábban?  
 
- Bakáts Tibor: A karácsonyban a legundorítóbb ez a termékcsereprogram. Nagyon utálom, ezért egy napra sűrítem a vásárlást. Néha-néha már azon szoktam gondolkodni, hogy hogyan lehetne ezt az ajándékozósdit megszüntetni. Rettenetesen kötelezővé alakult már, és nem tudom a szeretet közölni azzal, hogy veszek neki valami kütyüt. Inkább az együtt evés és az együttlét, ami nekem, nekünk számít. 
 
- Tilla: Militarista hozzáállással próbálom egy nap alatt teljesíteni a bevásárlást. Veszek egy nagy levegőt és megpróbálok gyorsan végezni. Az a legrosszabb, amikor kigondolom, hogy kellene venni még a feleségemnek valami mütyürt, de miután átadtam, derül ki, hogy nagy marhaság volt. 
 

Nagyítás

- Bakáts Tibor: Én évről évre eljátszom azt, hogy megveszek egy ruhadarabot, ami valamiért tetszik, és amikor átadom, akkor derül ki, hogy azért tetszett, mert már láttam rajtuk. 
 
- Viva Ada: Ebben a forgatagban már nagyon nem szeretek vásárolni menni. Az, hogy két lépést nem tudok megtenni, az már nekem is borzasztó. Ezt egy picit kiküszöbölve idén először kitaláltam egy olyat, hogy nagyon kreatív leszek, és saját kezűleg fogok készíteni egy-két dolgot. Az adventi naptárat például a gyerekekkel közösen készítjük el. 
 
- Tilla: Neked van erre energiád? 
 
- Bakáts Tibor: A nőknek mindenre van energiájuk. 
 
- És mi lesz szilveszterkor?  
 
- Bakáts Tibor: Örülök, ha túlélem (nevet). Teljesen ostobaságnak tartom, a kronológiától nem verem magam a földhöz. Ugyanolyan nap, mint a többi. 
 
- Tilla: Nekem összesen két jó szilveszterem volt. Az egyiken a feleségemmel tévéztünk (nevet). Szilveszterkor általában elkezdek felhívni egy-két embert, hogy ki mit csinál... 
 
- Bakáts Tibor: Igen-igen, emlékszem, egyszer kétségbeesésedben engem is felhívtál...(nevet) 
 
- Tilla: Igen, volt olyan (nevet). Az a legrosszabb, amikor megyek a városban és meglátok egy-két fiatalt az erkélyen énekelni, látom, hogy jól érzik magukat, hogy fergeteges a buli, de az a nagy baj, hogy nem ismerek onnan senkit, így kimaradok a buliból (nevet). 
 
- Viva Ada: A muszáj szilveszteri bulikat gyűlölöm. Az újévi fogadalmakat pláne nem bírom elviselni. Miért éppen elseje? 
 
- Bakáts Tibor: Hát, igen, ezt sokan szokták kérdezni. 


Forrás: Est.Tv Magazin