Pedig a számok sorrendjén korábbi fellépéseihez képest a művész nem sokat változtatott, a setlist a feldolgozások kivételével (Eurythmics és Jackson 5 helyett most a Just Can’t Get Enough című ősrégi Depeche Mode-slágert választotta) szinte ugyanaz, mint a párizsi Olympia színpadán rögzített 2007-es koncert-DVD esetében: ezúttal is a Relax (Take It Easy)-vel kezd, és előre veszi másik nagy slágerét, a Big Girl (You Are Beautiful)-t is, míg a Lollipop és a Grace Kelly most is a végére kerül. Mika továbbra is jól súlyoz: lassúra (Any Other World) gyors (Ring Ring), gyorsra (Just Can’t Get Enough) lassú (Happy Ending) következik. Maradt a színes-szagos karneváli forgatag is, mégsem zavaró a hasonlóság, hiszen sztárunk új show-ján tematizálta az addigiakat, és egész fellépését a cirkusz motívuma köré építette: a megszokott lufik, konfettik és hatalmas gumi játékszerek mellett bohócok, óriásbábok, gólyalábasok, egy tornász, egy kínai sárkány és egy űrhajósnak öltöztetett sztepptáncos kisfiú is szerepel, a teljes színpadképet pedig egy monumentális, kitátott szájú bohócfej uralja. 
 
Mika showmanként, illetve stílszerűen clownként ha lehet, még tovább fejlődött: a tömeg már a legelső számtól kezdve vele énekel – mit énekel: üvölt és tombol! Emberünk ha kell, félmeztelenre vetkőzve dobol, gumilabdaként pattog vagy esernyőt pörgetve egy óriásbábot ölelget, s még a kevésbé pattogós Billy Brownt is felpörgeti. A libanoni születésű, de kisgyermekként Franciaroszágban nevelkedett londoni Mica Penniman ezenkívül egyértelmű gesztust tesz a francia közönség felé is, amikor a ráadásban, a Grace Kelly ismétlésekor a befutását hozó nagy slágert nemcsak hogy csupasz akusztikus verzióban, de végig franciául adja elő (a dal végén egy közeliben egy igazi emberi pillanatnak is tanúi lehetünk, hiszen láthatjuk, hogy ez a vérprofi, mégis mindössze 25 éves fiú mennyire izgult a közönség reakciója miatt). 
 
Ami azonban legendás ötoktávos énekhangját illeti, rendkívül széles hangterjedelmének magasságai (Relax) mellett mélységeit is megmutatja (lásd a Holy Johnnyt vagy a Happy Ending magas-mély váltásait), a hangsúly mégis erősen eltolódik a már szinte szopráni magasságok felé. Mika hangja sokszor olyannyira felcsúszik, hogy időnként már-már macskanyávogásra emlékeztet (például a Love Today vagy a közelgő második albumról ízelítőként előadott Rain című vadonatúj szerzemény esetében) – lehet, hogy ilyenkor is tiszták a hangok, de egyáltalán nem szólnak szépen. Napjaink egyik legtehetségesebb (és – nem utolsósorban – egyik legkarizmatikusabb) popsztárja azonban olyan magával ragadó egyéniség, hogy könnyedén megbocsátjuk neki ezeket a kis túlkapásokat. 
QQQQ 
 
EXTRÁK 
 
A koncertről készült 48 perces werkfilm kicsit talán túl hosszú és részletező, de mindenképpen érdekes, és pontos képet kapunk belőle arról, hogy milyen óriási munka van ebben a nagyszabású show-ban. Végigkövethetjük szinte az összes munkafolyamatot (Mikán kívül megszólal többek közt a látványtervező, a kosztümfelelős, de még a cipőket készítő francia mester is), a dokumentumfilm befejezése pedig egyszerűen telitalálat. Ezenkívül csak apróságokat kapunk: a Lollipop animációs videoklipjét, a Grace Kelly big band kísérettel előadott élő felvételét Jools Holland Later...-jének szilveszteri adásából, továbbá egy pároldalas füzetkét a DVD-tokban. 
QQQ 
 
2008  Hossz: 90 perc  Kiadó: Universal  Hang: angol (+ francia) sztereó és DTS  Feliratok: angol, francia, német, spanyol, portugál, olasz, holland