Mindebben Kelemen László „tanár úr” segített, aki javarészt személyes ismerőseként, barátként, zenésztársként beszélget velük. Ő is Székelyföldről való, de a népzenével már kolozsvári főiskolásként került kapcsolatba, a budapestit némi késéssel követő, de a mesterek közelségét élvező ottani táncházmozgalom tagjaként. Zenészként, zenetanárként, szervező emberként mérhetetlen sokat tett ennek a kultúrának a megőrzéséért Romániában, majd Magyarországon is, elég ha csak az Utolsó óra program, illetve a Hagyományok Háza megalapozását említjük. Szóval pontosan az az ember, aki egyszerre van benne ebben a hagyományban és ugyanakkor rátekint kívülről is. 
 
A kilencrészes tévésorozat 30-35 perces részekben mutatja be egy-egy tájegység két-károm muzsikusát, illetve táncosát. Ezek a beszélgetések nem elsősorban zenei kérdésekre szorítkoznak, hanem a megélhetés, a család, a nők, az ital kerülnek terítékre, vagyis az élet a maga teljes sűrűségében. Magáról a zenéről nem sokat lehet beszélni, inkább látjuk, halljuk őket játszani, a fiakat, unokákat tanítgatni. Csak a zene és a tánc is elég volna ahhoz, hogy ez egy fontos és erős film legyen. 
 
Minden rész keretes szerkezetű, közös zenéléssel kezdődik és egy másik közös zenéléssel végződik. Az elsőnek Fodor Sándor „Neti” kalotaszegi prímás sírja a színhelye, akit a film szereplői mesterként tiszteltek. A második pedig a filmben szereplő zenészek számára Párizsban szervezett nagyszabású koncert. A kettő között valójában lezajlik egy történet, melyet a film nem mesél el. 
 
A moziváltozat ezt a keretes szerkezetet megtartja, de azon belül a zenészportrékat már nem egymástól elkülönítve mutatja be, hanem azoknak a fontos momentumait mozaikszerűen illeszti egymáshoz. Itt az egyéni arcok kevésbé élesen rajzolódnak ki (a riportalanyok nevét sem írják ki, csak a végső stáblistában), inkább az egymásra rajzolt életek vonalai utalnak arra, ami bennük közös. Mert a zenészsors csak a sors egyik arca, a film mindkét változata nagy erővel jeleníti meg a mi itteni Európánk elesettségét, morális és anyagi állapotát. 
 
tévéváltozat: QQQQQ 
moziváltozat: QQQQ 
 
 
EXTRÁK 
 
A moziváltozat DVD-jéhez, illetve a tévéváltozat harmadik lemezéhez nagyjából ugyanazokat az extrákat csatolták: két kicsiny fotógalériát (az egyiket a film készítéséről és egy másikat, mely a főszereplőket veszi sorra), pár oldalt a film alkotóiról, végül pedig két filmajánlót (az egyik a rendező korábbi munkáját, a Bolondok éneke című játékfilmet mutatja be, míg a másik pedig az Életek éneke másik változatát ajánlja a néző figyelmébe). 
QQQ 
 
2006-2007  Hossz: 285 perc (tévéváltozat) 101 perc (moziváltozat)  Kiadó: Mokép  Hang: magyar Dolby sztereo  Felirat: magyar, angol