Harmadik saját lemezén a fiatal énekesnő az előzőhöz hasonlóan saját szerzeményeit játssza zenekara kíséretében (ez első album, a 2005-ös Speak Low még sztenderdek feldolgozásait tartalmazta). A lényeg ugyanaz, de sok apró változásnak lehet örülni. Mindjárt a borítóról a korábbi természetes, kislányos stílus egy érettebb, nőiesebb, de továbbra is nyílt, játékos és szenvedélyes változata néz velünk szembe. Az angol nyelven írt dalszövegek is hosszabbak, alaposabban körbejárják a történeteket, helyzeteket, képeket. Vajon hogy szólnának ezek magyarul? 
 
A lényeg tehát változatlan: egy vonzó hang és arc, egyszerre személyes és a dzsesszhagyományban gyökerező, popzeneként is hallgatható dalok, meg egy kitűnő, frissen hagyományos zenekar. Blaho Attila zongorista, Oláh Zoltán bőgős és Majtényi Bálint dobos mellett most állandó tagként szerepel a korábbi vendéggitáros, Gyémánt Bálint – ennyivel sűrűbb a hangzás. A vendégzenészek közt újra megtaláljuk Korb Attila harsonást, de most egy négytagú fúvósszekció tagjaként játszik két dalban, Meleg Tamás tenorszaxofonos, Cserta Balázs altszaxofonos és fuvolás, valamint Subicz Gábor trombitás és szárnykürtös társaságában (utóbbi jegyzi a fúvós hangszereléseket). Rögtön az első szám is velük készült: a már említett Unreachable az, amit Kozma Orsi lemezén még egyetlen akusztikus gitár kíséretében adott elő duóban a két lány. Most egyedül Veronika énekli, a zenekar határozottabb lüktetést ad a dalnak, a fúvósok pedig még emelnek rajta. A sorban egymást követő dalok ritmusa, hangulata változatosabb az előző lemeznél, az énekesnő számára kicsit több színre adnak lehetőséget. A dalok sorát a Time And Space zárja (ebben Gálfi Attila dobos is játszik), majd ráadásként a Szepesi Mátyással (a SmartMusic vezetőjével, az egykori Egyszercsak együttes gitárosával) közösen írt You című dalt hallhatjuk újra, hagyományosabb hangszerelésű változatban (combo version). Csak hogy tudjuk, hol a középpont.